Egy különös „építmény” – a legendás zselízi fakastély
Az öreg tölgy már rég kidőlt, de legendája máig él (Polka Pál gyűjteményéből)
ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ
A különös „épület” a városközponttól mintegy két-három kilométerre keletre állt, a település Árokmajor elnevezésű részétől hozzávetőleg hét-nyolcszáz méterre. Egy legalább hétszáz éves tölgyóriás odvában alakítottak ki valamikor a 18. század végén, a 19. század elején egy legalább 10-12 fő befogadására alkalmas helyiséget. Polka Pál helytörténész, gyűjtő szerint bár pontosan nem lehet tudni, mikor kezdődött a fakastély története, de kiindulópontul szolgálhat, hogy az Esterházy-kastélyt 1780-ban fejezték be. Azt, hogy az egész Monarchiában számon tartott furcsaságról van szó, mi sem bizonyítja jobban, hogy még a Borovszky Samu nevével fémjelzett Magyarország vármegyéi és városai monográfia-sorozat 1903-ban megjelent Bars vármegye című kötete is említést tesz róla. Máig sok turista kérdezősködik a fakastélyról.
A hatalmas fa egy kiserdő szélén volt. A természetesen képződött odút valaki mesterségesen megnagyobbította és kisebb szobát hozott így létre. Egy kerek asztalt is elhelyeztek a tölgy belsejében. A helyiséget főként az Esterházy-család tagjai, valamint a vadászatok résztvevői használták. A szellőzést egy 40x40 centiméteres ablaknyílás biztosította. A nehéz tölgyajtót a 19. század végén megerősítették és fémzárat szereltek rá. Kulcsa csak a mindenkori grófnak és az erdőkerülőnek volt. A betérők felegyenesedve is elfértek a faodúban. Polka Pál szerint nemcsak pihenőhelyként szolgálhatott a helyiség, hanem mulatozások, szerelmi légyottok színhelye is lehetett. Vendégségek, dőzsölések, táncmulatságok helyszíne volt egykor a fa odva. Ilyenkor hangos volt a környék a cigánymuzsikától.
Polka Pál szerint az 1818-ban és 1824-ben Zselízen tartózkodó Franz Schubert is vendége volt a fakastélynak, az úri társasággal többször is ellátogathatott ide. A tölgymatuzsálem 1932. május 29-én dőlt ki egy pusztító tavaszi viharban. Az akkori grófnő Coudenhove született Breunner Ernestina volt, annak a Mária grófkisasszonynak, Esterházy János Károly és Festetics Rozina idősebb lányának az unokája, akit Franz Shubert zongorázni tanított. A grófnő nem engedte felfűrészelni a fát, tudta, hogy még a földön fekvő maradványai is sok érdeklődőt vonzanak majd. A teljes pusztulás két év múlva, 1934-ben jött el, ismeretlen tettesek felgyújtották a tölgyet. Hetvenhat év után még mindig él a mintegy kétszáz évig álló páratlan fakastély emléke. (fm)