Ébresztőtől takarodóig
SZÁZ ILDIKÓ
A kollégiumi élet elviselhetőbb, ha az otthonától távol élő diák egy megértő felnőtthöz tud fordulni a problémáival. „A Czuczor Gergely Alapiskolában voltam nevelőnő, ahol kisiskolásokkal foglalkoztam. Izgalmas változásként éltem meg, amikor később a galántai magángimnázium kollégiumába kerültem, tizenéves diákok közé. Tanulságos, nehéz éveket éltem meg, de egy életre megszerettem ezt a hivatást” – fogad kollégiumi irodájában Szombat Mária.
Barát, vagy tekintélyt parancsoló nevelő?
A nevelő büszkén vezet körbe birodalmában. Nem titkolja, a harmadik állomás az igazi. Az érsekújvári kollégiumban érzi magát a legjobban. A nevelőnő tíz éve viseli gondját az érsekújvári Közös Igazgatású Jedlik Ányos Elektrotechnikai Szakközépiskola és Kereskedelmi Akadémia diákjainak. A hetven iparista fiú a kollégium két legfelső emeletét birtokolja, lejjebb az építészeti szakiskola diákjai és a kereskedelmiben tanuló lányok laknak. „Szeptemberben alig várom, hogy megismerjem az új diákokat. Huszonnégy elsőst bíztak a gondjaimra a tanév elején. Már az első napokban meg tudom állapítani, ki az, akit gyötör a honvágy, nem fog a kollégiumban maradni, inkább megfutamodik” – mondja Szombat Mária. A nevelőnő szerint a legnehezebb feladat bizalmas kapcsolatot teremteni a kollégium lakóival úgy, hogy közben ne szenvedjen csorbát a tekintélye. A tizenöt-tizenkilenc éves diákok közül nem mindenki képes alkalmazkodni, ilyenkor a pedagógust és a szülőt is bevonják az együttműködésbe. „A tanárok felhívják a figyelmünket arra, ha valamelyik diákunknak romlott a teljesítménye, vagy megváltozott a viselkedése. Ilyenkor a segítségére sietünk, elbeszélgetünk, megoldást keresünk a problémára. Akadnak olyan gyerekek is, akik szívesebben tartózkodnak a kollégiumban, mint otthon” – egészíti ki az elmondottakat vendéglátónk.
Bárányhimlős
a diáktársam
A leghosszabb utat az érsekújvári kollégiumba egy Nagykürtösről érkező diák teszi meg, de neki is hetente haza kell utaznia, mert hétvégére bezárják az intézményt. „A beteg gyerekek szüleit is azonnal értesítjük, mert nem maradhatnak a kollégiumban. Most bárányhimlős lett az egyik diákunk, máris hazaküldtük, nehogy megfertőzze többieket. Amíg a szülők megérkeznek, mi ápoljuk a beteget, teát főzünk, megkezdjük az orvos által előírt gyógyszerek adagolását” – mondja a nevelőnő. A diákoknak külön ébresztés jár, kinek-kinek az előre bejelentett időpont szerint. Délután, 16 óra tájban érkeznek a fiúk a szállásra, 17 órától megkezdik a felkészülést a másnapi órákra. A takarodó 21.30-kor van, amit a nevelő szigorúan ellenőriz. Vannak persze kivételes helyzetek, komolyabb dolgozatra akár 23 óráig is készülhetnek a fiúk. Este nyolc óra tájban közös beszélgetések, zenehallgatás színhelye a folyosó. A diákok szabadidejükben sportolnak, a nevelő kíséretében kulturális rendezvényeket látogatnak. Látogatásunkkor benyitottunk néhány szobába. Az egyikben két fáradt lakó éppen délutáni álmát aludta, mások a számítógépnél múlatták az időt a nagyteremben, de volt, aki vásárolni indult, mert messze még a vacsoraidő.
Résen kell lenni!
Szombat Mária elárulta, huszonhét évesen jött a tizenéves fiúk közé, és bizony sokszor tanácstalan volt, védtelennek érezte magát. Megesik, hogy a fiúk összerúgják a port. „Akkoriban tanácsot kértem az iskola pedagógusaitól, és nagy segítségemre volt Lénárt Mária, a nevelők vezetője. A szülői értekezleten, a konzultációs órákon megismerem a gyerekek szüleit, és az egész tanévben tartjuk a kapcsolatot. Nem minden szülő érdeklődik a gyereke kollégiumi élete iránt” – mondja a nevelő. A szeptemberben érkező elsősök novemberre, a gólyaavatásra már érett kis csapattá kovácsolódnak. Szombat Mária szerint nem árt résen lenni, mert a hivatalos diákavatáson kívül a kollégiumban is tréfálkozhatnak a fiatalabb diákokkal a nagyok. „Nem a csínytevések bosszantanak, nem az olyasmi, amikor fogpasztával kenik be a kilincset. Veszélyesnek tartom, amikor a nagyobb, erősebb fiúk megpróbálják esetleg megfélemlíteni a fiatalabb társukat. Az ilyen próbálkozásokat csírájában el kell folytanunk”– hangsúlyozta vendéglátónk.
A nevelő gyakran pótanya, bizalmas és példamutató felnőtt. Fel lehet keresni, és tanácsot kérni, ha baj van. A szülő túl messze van ahhoz, hogy segíteni tudjon, és a fiúk nem mindig képesek kezelni a kapcsolataikat, feldolgozni esetleges kudarcaikat. Tanácsra van szükségük ahhoz, hogyan vezessék le a mindennapi feszültséget. Az edzőteremben, a ping-pong asztalnál oldódnak a gondok, az esti beszélgetések során pedig még a legzárkózottabb kamasz is mesélni kezd a nevelőjének.