Nem könnyű ma civilnek lenni

SZÁSZI ZOLTÁN

Az elektroműszerészi végzettség megszerzése után színházi világosító és hangosító, a rendszerváltozás után újságíró volt, több lapnál is dolgozott, 1997-ben a civil élet szervezésében és koordinálásában találta meg végre a helyét. Ma a Fundament Polgári Társulásban tanácsadással, hosszú távú elképzelések és projektek előkészítésével, megvalósításával foglalkozik. Azt mondja, mindig is szabadságra vágyott.

Mi a dolga egy koordinátornak?

A programkoordinátor feladata a polgári társulások, civil szerveződések igényeinek felmérése, pályázati források keresése, információáramoltatás, pályázatírás és lebonyolítás. Mindezek mellett a civil érdekképviseletet is vállalta Hajdú István, aki azt mondja, ez a kreatív munka rendeteg szabadságot ad neki, végül mégis alig van szabadideje.

„Alapvetően olyan ember vagyok, aki nem nagyon szereti, ha parancsolgatnak neki. Ezt a korábbi munkahelyeimen megtapasztaltam, így született az az elhatározás, olyan munkát kell magamnak kitalálnom, amely egyrészt a köz hasznára válik, másrészt állandó kreativitásra, odafigyelésre ösztönöz. Nem könnyű ma civilnek lenni, különösen akkor nem, amikor a politika rá akar telepedni a civil szférára. Ezért fontos a részvételi demokrácia érvényesítése. Ha a polgár négy évre feljogosítja a politikust, hogy az ő nevében döntsön, akkor arra is joga van, hogy elszámoltassa a politikust, hogyan élt a neki megszavazott joggal. Amit ígért teljesítette-e, milyen munkát végzett” – mondta Hajdú István.

Az érdekképviselet fontosságáról még külön megjegyzi, hogy a civil érdekképviselet legmarkánsabb példája éppen az, hogy a kulturális minisztérium nem a pártokkal tárgyal, hanem éppen a Civil Kerekasztallal.

Meg kell dolgozni

a sikerért

Programkoordinátorként az elmúlt tizenkét év alatt számtalan sikeres pályázat lebonyolításában vett részt. Munkája nagy részét a konzultációk teszik ki. Egy-egy ötlet ugyanis magában még nem ér semmit, mindaddig, amíg azt megvalósítható céllá nem fogalmazzák, míg forrást nem találnak hozzá, amiből sikeres pályázattal lehet támogatást nyerni. Nem egyszerű feladat ez, hiszen nincs két egyforma pályázat és nincs két egyforma pályázó. Széles a paletta, a határokon átnyúló kapcsolatok előkészítésén és működtetésén át a játszótérépítésig, a számítógépes műveltség elsajátításán át a szociális programokig sok projektjük fut ma is.

Hogy jó legyen

Gömörben élni

„A programkoordinátor nem csak a pénzt látja egy-egy pályázatban, nekünk az a fontos, hogy a pályázati úton elnyert támogatással értékeket hozzunk létre. Ugyanúgy épített, mint szellemi értéket. Hosszú távú tervezés, stratégia és gondolkodás, megalapozott szakmaiság, kapcsolatrendszerek, információk, felelős hozzáállás kell ehhez a munkához. Nem könnyű sikereket elérni, minden pályázat mögött rengeteg munka áll. Azt szeretnénk, ha jó lenne Gömörben élni” – hangsúlyozta Hajdú István.

Amíg a beszélgettünk, legalább tízszer megcsörrent a telefonja, folyt az információcsere, tanácsot adott és tanácsot kért, éppen megjelenő felhívást nézett meg, egy pályázat elszámolását írta alá Hajdú István. Valóban nem könnyű civilnek lenni…