Az úszás már nem élete értelme, csak örömforrás

BŐD TITANILLA

December elején több mint két év kihagyás után versenyzett újra, s egy amerikai rendezvényen 50 m gyorson 26,49 másodperces időt ért el. Elégedett?

Hosszú ideig nem versenyeztem, ehhez képest elég jól sikerült a visszatérés. Az olimpiára vezető útnak körülbelül a felénél járok, időeredményem megfelel az elvégzett edzésmunkának. Ha ilyen tempóban fogok fejlődni, akkor elégedett leszek. Júniusig van lehetőség teljesíteni a kvalifikációs A szintet.

Bízik benne, hogy sikerülni fog?

Igen. Egyelőre még csak általános edzéseim voltak, nem kifejezetten olyanok, amelyek a robbanékonyságot, gyorsaságot javítják, tehát ez az első eredmény egyáltalán nem rossz. Számomra kicsit hosszú volt ez a kihagyás, és mindig is versenyző típus voltam, akiből a tét hozta ki a legjobbat, így remélem, versenyről versenyre javulni fogok. Élvezni akarom az úszást és a versenyzést. Már nem az úszás az életem értelme, csak egy kellemes kikapcsolódás, örömforrás, szeretném, ha ez így is maradna.

Milyen gyakran gondol az olimpiára?

Egyre gyakrabban. Minél többet edzek, annál többször eszembe jut. Másrészt viszont tényleg nem akarok emiatt idegeskedni vagy aggódni. Az úszás számomra élvezet, nem szeretnék csak a versenyzésnek élni, mint korábban, amikor még nem volt családom. Azért is választottam az 50 m gyorsot, mert a hagyományos számaimra, a 100 gyorsra vagy a 100 pillangóra sokkal többet kellene edzenem. Nekem erre nincs sem erőm, sem anyagi forrásaim, sem regenerációs lehetőségeim. Az 50 gyors számomra is kicsit új, bár korábban is indultam már ebben a számban, van egy Eb-ezüstöm és egy olimpiai 5. helyem is erről a távról, de ezek a sikerek annak voltak a következményei, hogy a hosszabb távokra keményen edzettem.

Mitől specifikus a sprint?

Egyetlen apró hibával is tíz-húsz helyet ronthat az ember a helyezésén. Századmásodpercek döntenek. Mindenre oda kell figyelni, meg kell tanulnom, hogy abban a fél percben minden tökéletes legyen. Ez számomra is nagy kihívás.

Előfordulhat, hogy ha a sprintben nem fejlődik a várt tempóban, akkor mégis visszatér valamelyik hagyományos számához, például a 100 pillangóhoz?

Megtörténhet, minden attól is függ, milyen kondícióban leszek. De ahogy mondtam is már, a hosszabb távokhoz másféle alapozás kell, az a néhány hét, amióta újra rendesen edzem, nem elég hozzá. Érzem, hol vannak a határaim, nem csak a fizikaiak, és ezért nem látom valószínűnek, hogy más számban fogok próbálkozni.

Amíg edz, ki vigyáz a másfél éves kislányára?

Egyelőre mindig volt segítségem, vagy a szüleim voltak kint Amerikában, vagy barátok foglalkoztak Karolinkával, így el tudtam járni délután edzésekre. Ha bébiszitter nélkül kell megoldanom a helyzetet, akkor hajnalban kell majd tréningeznem, ami nem a legideálisabb, de ez van.

Kislánya elkíséri majd a versenyekre?

Nem, nem, azt úgy nem lehetne, mellette nem lehet semmi másra figyelni. Most a US Open alatt hagytam őt először otthon, de nem volt gond. Természetesen valakinek vigyáznia kell rá, vélhetően a férjemnek kell majd több szabadságot kivennie. A sógornőmnek kötetlen munkaideje van, így rá is számíthatunk.

A karácsonyt hol töltik?

Sok éven át mindig Réunion szigetén voltam karácsonykor, ahol egy meghívásos versenyen vettem részt, de idén, érthető módon, senki nem hívott meg, így itthon leszek Szlovákiában. Szeretnék úszni is, csak az a baj, hogy 23-ától 26-áig minden uszoda zárva van, a kád pedig nem helyettesíti az úszást! Január elején pedig már repülünk vissza Amerikába, ahol a Grand Prix-sorozatban indulok, mivel a nemzetközi szövetség az ezeken elért eredményeket is elismerni. Ez így nekem olcsóbb, mintha európai versenyekre utazgatnék, hiszen most mindent saját zsebből kell állnom, állami támogatást nem kapok.

Az amerikai Dara Torres még 44 évesen is eredményes. Ő hogyan csinálja?

Amerikában sok olyan úszó van, aki relatíve idősebb korban próbálkozik meg a visszatéréssel. Igaz, főleg férfiak, nekik könnyebb a dolguk, hiszen nem változott meg a testük, s nem kell a kisbabájukkal törődniük. Dara más helyzetben van, hiszen ő is anya, ráadásul már elmúlt negyven, viszont hihetetlen csapat dolgozik körülötte: egyfolytában masszírozzák, vannak külön bébiszitterei, takarítói, neki semmi másra nem kell gondolnia, csak az úszásra.

El tudja képzelni, hogy az olimpia után is folytatja a versenyzést?

Elméletileg lehetséges, de minden azon múlik, hogy mennyit áldozhat a sportra az ember. Nemcsak pénzt, hanem időt, energiát is. Én életem végéig úszni fogok, a kérdés csak az, milyen szinten.

London lehet a hatodik olimpiája. Emlékszik még a kezdetekre?

Barcelonában én voltam a csehszlovák küldöttség legfiatalabb tagja. Tizenhat éves voltam. A legidősebb sportoló, egy evezős, már elmúlt negyven, vagyis az apám lehetett volna… Óriási élmény volt az olimpia, hiszen addig legfeljebb csak junior Eb-n, vb-n versenyeztem, ehhez képest az olimpia hatalmas volt! Ráadásul találkozhattam a példaképeimmel, akiket korábban csak a tévében láthattam.

Most zajlik Szczecinben a rövidpályás Európa-bajnokság. Milyen érzésekkel nézi a közvetítéseket? Szeretné, ha ott lehetne?

Ha Amerikában vagyok, nincs nagyon lehetőségem követni a versenyeket, mert az ottani televíziók nem sok úszást közvetítenek, így most örülök, hogy egyáltalán nézhetem az Eb-t.

Tavasszal Antwerpenben és Eindhovenben rendezik a nagypályás Európa-bajnokságot. Tervezi, hogy indul?

Először arra is teljesítenem kellene a szintet, amely, azt hiszem, 25,87 másodperc. Ha nem sikerül, akkor nem fogok részt venni, mert akkor magamnak kellene térítenem a költségeket, és ez nem fér bele most a költségvetésembe.