A nyitrai Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetről

ÖSSZEFOGLALÓ

Munkatársai két tudományterületen, a nyelv- és irodalomtudományban fejtenek ki kutatói tevékenységet. A nyelvtudományban már fennállásának első évtizedében körvonalazódott a nyelvészcsoport tudományos irányultsága, mely ekkor főleg a névtan, kisebb mértékben a nyelvjárástan irányába terelődött. A névtanon belül a kutatás mindenekelőtt a földrajzi nevek gyűjtésére és rendszerezésére összpontosult, de megkezdődött a személynévvizsgálat is. A földrajzi nevek közül is elsősorban a mikrotoponímia, a bel- és külterületi helynevek feltérképezésére vállalkoztak. Mindkét kutatási terület szorosan kapcsolódik a szlovákiai magyar kisebbség kulturális emlékezetének megőrzéséhez, így a szűk tudományos jelentőségen túl a közösség identitásának alakításában is szerepet játszik.

A ’90-es évek végétől a nyelvészeti kutatások társadalmi beágyazottsága megerősödött. A tanszéken új nyelvtudományágak feladatkörébe tartozó kutatási témák jelentek meg, és az addig már meghonosodott névtani és dialektológiai kutatásokat új szemlélettel és módszertani megközelítésben kezdték végezni. Elsősorban a szocio- és pszicholingvisztika illetőségi körébe tartozó kétnyelvűségi, továbbá a mondat- és szövegértési témák vizsgálata, valamint a kognitív nyelvtudomány, ezen belül a kognitív szemantika területe hozott új színt a nyelvészeti kutatásokba. Az új irányvonalat, a nyelvnek a társadalmi tényezőkkel összhangban való leírását Kozmács István, Menyhárt József, Presinszky Károly, Sándor Anna, Sipőcz Katalin, Szabómihály Gizella és Vančoné Kremmer Ildikó képviseli. A kognitív szemantika magyar nyelvterületen és külföldön egyatánt elismert képviselője Tolcsvai Nagy Gábor. Ezen kívül az új szemlélet termékenyítőleg hatott Sándor Anna, Menyhárt József és Presinszky Károly „népnyelvi búvárlat”-aira is.

Az intézet irodalmi csoportját 2004-től négy tanár alkotja: Bárczi Zsófia, Benyovszky Krisztián, N. Tóth Anikó és Polgár Anikó. Elméleti munkásságuk műfajelméleti kérdésekre irányul és hasznosítja a szláv strukturalista-szemiotikai iskolákhoz kötődő szerzők (F. Wollman, J. Pospíšil, D. Hodrová stb.), valamint a történeti poétikával és próza-, illetve líraelméleti kérdésekkel foglalkozó kortárs magyar irodalomtudósok (Kulcsár Szabó Ernő, Angyalosi Gergely stb.) munkásságának hozadékát.

A kétnyelvűség közép-európai irodalmi kontextusban való megnyilvánulásainak vizsgálata alkotja a szekció tagjainak másik kutatási területét. A kutatás elsődleges célja azoknak a régi, nehezen hozzáférhető, máig ismeretlen (vagy kevéssé ismert) magyar nyelvű irodalmi dokumentumoknak a feldolgozása (már megjelent művek esetén: újraértékelése), melyek keletkezése Szlovákiához (ezen belül Nyitrához) és a felvidéki kevert kultúrához köthető.

A Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet mind nyelvészeti, mind irodalomtudományi témában évente több tudományos konferenciát szervez, melyeket a hazai oktatók mellett jeles külföldi szakemberek is megtisztelnek. Egyrészt e konferenciák anyagából, másrészt az egyéb kutatási eredményekből számos publikáció, monográfia, egyetemi tankönyv és tanulmány született.

Az intézet munkatársai nagy figyelmet fordítanak az új ismeretek minél szélesebb körű átadására is. Az oktatók számos versenyt szerveznek középiskolás és saját diákjaiknak egyaránt, szakértőként országos versenyek bírálóbizottságaiban tevékenykednek, továbbképzéseken adnak elő. Bővebb tájékoztatás a Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézet tevékenységéről, publikációiról az intézet honlapján található: www.kmjl.fss.ukf.sk. (vi)