Magyarok kitelepítése a 2. világháború után és a lakosságcsere

SIDÓ ZSOLT

A csehszlovákiai magyarság a 2. világháború után saját bőrén tapasztalta a jogfosztottság gyötrelmeit. Az első rendeletek közé a Beneš-dekrétumok tartoztak. Az 5. elnöki dekrétum a magyar nemzetiségű lakosság vagyonát állami felügyelet alá helyezte, a 33., amelyet 1945. augusztus 2-án adott ki Csehszlovákia elnöke, Eduard Beneš, megfosztotta az országban élő magyarokat állampolgárságuktól – hontalanná váltak. A gyűlölködőknek még ez sem volt elég, megkezdődött magyarok deportálása kényszermunkára Csehországba – Vadkerty Katalin szerint 41 640 magyart deportáltak.

Az uralkodó magyarellenesség és a nemzetállam ideálja tovább fokozta Csehszlovákia vezetőinek elszántságát: likvidálni az összes magyart az ország területéről. A nagyhatalmak közül csak a Szovjetunió támogatta Csehszlovákia ilyen terveit, amin nem szabad csodálkozni, hiszen a nemzetek, népcsoportok deportálása Sztálin kedvelt eszköze volt (a krími tatárok több százezres tömegét deportáltatta Szibériába).

Csehszlovákia és a Magyarország 1946. február 27-én írt alá államközi szerződést a lakosságcseréről amely alapján csaknem 90 ezer személyt telepítettek át Magyarországra, 75 ezer ,,háborús bűnös” magyart toloncoltak ki egyoldalúan a csehszlovák hivatalok és kb. 40 ezer ember menekült el önként a zaklatások, üldöztetések hatására – összesen tehát több mint 200 ezer csehszlovákiai magyar volt kénytelen elhagyni szülőhazáját. Mit hagytak hátra az elűzöttek? Több mint 54 ezer hektár szántóföldet, továbbá közös erdőket, legelőket, réteket, amelyet a helyükre betelepített szlovákok és csehek kaptak meg – hozzávetőlegesen 100 ezer volt a létszámuk, akik között kiosztottak több mint 70 ezer hektár magyaroktól elkobzott földet és átadtak nekik több mint 2500 családi házat. A lakosságtól beszolgáltatott készpénz, amelyet a MNB (Magyar Nemzeti Bank) számláján helyeztek el, több mint 321 millió korona volt.

Ezeket a sérelmeket a mai napig nem orvosolták, és le kell szögeznem, hogy az önálló Szlovákia egyetlen kormánya, kormányalkotó pártja sem próbálkozott a politikai rendezéssel – sajnos.

Mi maradt a kitelepítetteknek? A hit és a remény egy jobb, igazságosabb jövőben, amit a 90. genfi zsoltár szavaival tudnék legjobban kifejezni (amelyet az elnyomott Szovjet-Kárpátalján és a Ceausescu diktatúráját szenvedő Erdélyben is a betiltott nemzeti Himnusz helyett énekeltek):

Tebenned bíztunk eleitől fogva,

Uram, téged tartottunk hajlékunknak!

Mikor még semmi hegyek nem voltanak,

Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva,

Te voltál, és te vagy, erős Isten,

És te megmaradsz minden időben.