Bandi bá

SZÁVAI ATTILA

A biztonsági őr lihegve érkezett az épületbe, azt mondta, a kettes mögött jelenést látott. Mármint úgy értette ezt, hogy szerinte csak neki privátba alászállt valami szent ember és azt mondta, jól van Bandibá. Mást is mondott, csak arra már nem emlékezett, mert nincs hozzászokva ahhoz, hogy a kettes vagy akárhányas épület mögött csak úgy dirr-durr bekapcsoljanak egy iszonyatosan nagy erejű reflektort az égből csak neki, akkora fényt, hogy megköt a beton, ha frissen van terítve.

Az öreg is leginkább csak elterülni tudott az ámulattól, meg a kezeit ellenzőként a homlokára illeszteni, hogy azért a nagy fényben maradjon a fejben némi pupilla. Meg persze megkérdezte azért, hogy kifene vagy mifene vagy te, hogy ekkora fényekkel jössz, illetve ordította ezt, mert hang is volt a jelenéshez, olyan, mint mikor elindul a metró. Ám hogy a hang mit mondott, arra már nem emlékezett az őr.

Korábban is hallott már hasonlókról, az öreganyja mesélt neki ilyesmiket erősen átitatva vallási ügyekkel, meg a bulvársajtóban is olvasott már efféle eseteket. Utóbbit elgondolva felhívta egyik ismerősét, aki történetesen egy bulvárlapnak dolgozik, felhívta, hogy sztori van, Gézukám, akkora jelenést láttam a kettes mögött, hogy alig fért be az épületek közé.

Gézuka elsőre nem értette, hogy milyen kettes meg milyen jelenés, de végül Bandi bá elmagyarázta neki, hogyan is volt. Kissé feltupírozta a történteket, hogy legyen sava-borsa is, ne csak úgy, egy sima hétköznapi jelenésről szóljon a sajtó. Meg amúgy is unja már, hogy a kolléga telerakta a pihenőhelyiség üzenőfalát olyan újságcikkekkel, amik a fia politikai sikereiről szólnak. Kicsit unta már ezt Bandi bá, és nem adta alább egy szaftos jelenéses cikknél, ami csak róla szól, meg persze a jelenésről.

A cikkhez volt persze illusztráció is a másnapi lapban, nagy fény, hosszú ruhás alak, előtte a stilizált biztonsági őr, amint akkorát néz, sőt ámul, mint egy tankhajó. Bandi bá titkon abban reménykedett, hogy eztán felfigyel rá a média, műanyag játékokat gyártanak majd, amiken ő lesz az egyik bábu, a másik persze a jelenés, játékfénnyel és játékfüstökkel. Rajzfilmet, sőt rendes nagyfilmet is csinálnak, ő lesz a főszereplő, aki saját magát játssza majd el, benne lesz a nívósabb reggeli műsorokban, először mint vendég, aztán mint az ember, aki akkorát látott, akkora jelenést, hogy azóta sem tért magához. Ezért már simán leosztanak a mázosabb kereskedelmi tévéknél egy külön rovatot, mondjuk olyan fantáziadús címmel, hogy Más Világ, vagy a Látó Ember. Talán még a Forma–1 bokszutcájába is beengedik majd viájpísan, hiszen akkora ember lesz ő, hogy bokszutcát is neveznek el róla. Bár ő igazándiból egy fékcsíkkal is beérné, ami csak a sajátja és otthon kirakhatná a vitrines szekrénybe a soha nem használt levesestányérok közé. Nincsenek nagy igényei, biztonsági őr ő, nem barakobama.

A jelenés után az első gondolata volt, hogy eztán minden járőrözés során magával visz egy videokamerát, hogy ha bármi rendelleneset tapasztal, azt megörökíthesse. Függetlenül attól, hogy a tudomány a mai napig nem egyezett meg abban, hogy levideózni, vagy felvenni videóra, de talán mindegy is. Meg a jelenésnek sem oszt vagy szoroz, hogy fel vagy le, jön és kész, jelenik, ahogy kell. A jelenés után a biztonsági őrnek az a határozott benyomása támadt, hogy ő kiválasztott ember, kivételezett személyiség, hiába, egy valamirevaló jelenést nem akárkinek hoznak össze, biztos valami nagy különlegességet látnak benne ott, ahol az ilyen jelenéseket szervezik. Azt, hogy hol, azt nem tudja pontosan, de körülbelül az égbolt mögé sejti a dolgot.

Bandi bá jelenés utáni második gondolata az volt, hogy politikai tőkét kovácsol a nem mindennapi eseményből. Jelentést ad a jelentős jelenésnek, mármint hogy kitalál valami okot, célt, hogy aztán meggyőzhesse az embereket, hogy ugyan ő nem ért a politikai szálakhoz, de a mellékelt ábra is úgy mutatja (ilyenkor a jelenésre céloz), hogy ő bizony nem egy szokványos mezei biztonsági őr, neki bizony komoly feladatokat tűzött ki célul egy nem evilági politikai bizottság. Biztos, ami biztos, gyorsan pártot alapított, melynek neve a Fény Pártja lett. Program nem volt, de nem is volt rá szükség, más párt is csak a kampányban ígér fűt-fát, Kánaánt, de legalábbis mézesmadzagot, noha tudvalevő, hogy az ilyen esetekben gyakran hamarább fogy el a méz, mint a madzag. A madzag meg ugye nem tartozik az ínyenc falatok közé, mivel nem hagymás rostélyos.

Bandi bá a kampányban nem ígért semmit. Egészen pontosan annyit mondott minden kampányrendezvényén, hogy nem tudja, hol áll a falu, és azt sem, hogy mi lesz a településsel, ha ő lesz a polgármester. És nyíltan bevallotta azt is, hogy a politikához annyira ért, mint a bálnavadászathoz. A megszólítottak nagyon jól tudták, hogy a falu száz kilométeres körzetében biztosan nincs bálna, tenger is csak a tévében, bálnavadász meg abban se mindennap. Főleg az őszintesége miatt lett szimpatikus Bandi bá a faluban. Meg is választották polgármesternek, bízva a jelenés jelentőségében és abban, hogy az új vezető fellendítheti a falusi vallási turizmust. Fel is építettek egy kegyhelyet a posta mellett. Ember nagyságú szobrot emeltek, körülvették deszkakerítéssel, virágládákkal, mögé meg beüzemelték a téesz kiszuperált aggregátorát a speciális ipari lámpákhoz, amiket a mise után bekapcsoltak, hogy élethű legyen a dolog. Akkora volt a fény, hogy csak védőszemüvegben lehetett megközelíteni a helyszínt, a szemfülesebbek hegesztőmaszkot hoztak, amire színes vallási jeleneteket festettek otthon, később árultak is ilyeneket, annyira bevált ez a módszer. Aztán, miután bezárták a postát és hoztak mobilpostát helyette, a kegyhelyet is mozgósították, felrakták a téesz teherautójára és rendszeres időközönként körbevitték a járás falvaiban.