Az időtlen kamaszság
CSANDA GÁBOR
Szászi Zoltán és Gyenes Gábor közös könyve néhány korábbi állomás (Dunaszerdahely, Kassa, Nyitra) után végre Pozsonyban is a nagyközönség elé tárult, úgy is, hogy megtörtént hivatalos bemutatója, és Juhász Katalin rendre kivallatta mindkét szerzőt, meg úgy is, hogy a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetében egybegyűltek kezükbe vehették a meghökkentően szép és sok tekintetben egyedi kiadványt. Az MKKI nagyterme egyébként mintegy húsz székkel készült, ennyit állítottak fel a rögtönzött pódiummal szemben, ezt az est folyamán további hússzal, majd még ennyivel kellett folyamatosan pótolni. A közönség érdeklődését tekintve tehát elégedett lehet a szervező, a kamaszok s kevésbé kamaszok közt szokatlanul nagy számban vette ki részét a vélhetően gimnáziumi éveiben járó ifjúság. Amiről maga a könyv tehetett – mint hamar kiderült, a Kamasznak több tizenéves nemcsak a címében s a lapjain ismerhetett magára (ha ugyan nem dehonesztáló a kamaszokat kamasznak nevezni), hanem ilyen s olyan módon a rajzainak és a rajzolt szövegeinek is társszerzője volt.
Az első meglepetéssel Hizsnyai Zoltán szolgált – azzal, hogy a szerzők közé ült, majd meg azzal, hogy kipenderült a publikum elé, s (az előzetesen meghirdetett programtól eltérően) bemutatta a kötetet. Árnyalt és poénos felvezetése többszörösen összetett mondatok szövevényén át közelített tárgyához: Szászi Zoltán szövegét a szabad vers és a próza olyan ügyes elegyének nevezte, melyből egy epikus szál is kikövetkeztethető („olyan töredékek ezek, mintha csak versek volnának, kamaszversek” – mondta). Gyenes Gábor rajzait (képeit, montázsait) méltatva visszament a késő jégkori barlangrajzokig, de az egyiptomi hieroglifák említése után frappánsan és közmegelégedésre átugrott mintegy kétezer évet, s nagyjából Roy Lichtenstein idejében ért véget. Szöveg és rajz kapcsolatában kitért az előbbi „nyersanyag” voltára és citátum jellegére, vagyis hogy Gyenes Gábor rajzait a Szászi-szöveg inspirálta ugyan, de a hatás oda-vissza érvényesnek mondható. Ami a beszélgetés során teljes mértékben igazolódott is: a képek is alakították a verseket s hívtak elő újabb szövegvariánsokat.
Kézenfekvőnek tűnt röviden összefoglalni a Kamasz témáját is, vagyis a már említett epikus szálat részletesebben kifejteni. Nos, a téma természetesen a kamaszélet, a mindenkori, mely itt konkrétan egy tizenhat éves srác körül bontakozik ki, a család, a szerelem és a barát (halála) mentén, egy igen lepusztult (gömörinek mondott) kisvárosi környezetben. Könnyű volt abban is egyetérteni, hogy csak a korok és kortünetek különböznek egymástól (a mai kamaszok pl. nem cigarettát szívnak, vagy nem jellemzően csak azt), a kamaszság kamaszsága nem változik.
A klasszikus képregényekkel szemben, melyek alakokból, kimerevített jelenetekből és a föléjük írt szövegből állnak, s rendszerint egy szerző művei, a Kamasz egy naplószerű könyv képeiből, fejezeteiből áll: szembetűnő mind a szöveg, mind pedig a képek fragmentum jellege, valamint ezek egymásba játszásának sokfélesége – lényegében a szöveg betűi is rajzoltak, sőt, írásképük is változó, sőt, képi jellegük, vizuális voltuk (a kínai betűknél például) olyakor meghatározóbb, mint (ismeretlen) jelentésük. A töredékesség e kettő, a kép és szöveg viszonyában is jól látható: a cselekményt nem ezek egysége viszi tovább (ellentétben a képregények esetében szokottal), sokkal inkább a képzelet, melynek itt alig valami szab gátat.
A szerzők még elmondták, a könyv fogadtatása nagyon jó, szakmai és közönségbeli sikere felfelé ível – vélhetően ez is a mű széles értelmezhetőségével függ össze; Csehy Zoltán egyébként úgy jellemezte a Kamaszt, hogy benne a populáris képregények kedvelői is megtalálhatják számításukat, de intellektuális csemegeként is megállja helyét. A csodaszép könyvnek (melyből megjelenése előtt a Szalon is közölt részleteket) a kiadója (Lilium Aurum) is sok dicséretet kapott; Szászi Zoltán szerint e csodakönyv nem jöhetett volna létre Lelkes Kata nélkül, aki azonnal meglátta benne a fantáziát. S itt jegyezzük meg: aki csak hírből hallott erről a kiadványról, de még nem lapozott bele, annak elképzelése nem lehet arról, mi fán is terem ez a Kamasz. Nincs az a fantázia, amin ez a könyvmű ne mutatna túl.
A bemutatót követően, ott helyben, megnyílt Gyenes Gábor képkiállítása is.