A Duna itt nem elválasztó-összekötő metafora, hanem izgalmas folyó. Sokszínű és soknyelvű, változatos

A Duna: egy kiállítás képeihez

Ota Pavel cseh író szerint egy folyóba csakis horgászbottal lehet belenézni. A pozsonyi Brämer-kúria Duna – Képfolyam című tárlatának megálmodói arra tettek kísérletet, hogy megcáfolják ezt.

Nem csak a Duna színes: kisújfalusi tanulók a kiállítás emeleti termében, papírhajók hajtogatása közben

KENDE TAMÁS

A múzeum épülete előtt, a Žižka utca két oldalán régi fényképek csalogatják be a járókelőket a kiállításra, amely három szinten, tizenöt belső térben a folyó sokféle arcát mutatja be. Valódi, a figyelmet szüntelenül felkeltő képfolyam tárul a szemlélő elé: a korai mappáktól a műholdfelvételek alapján készült számítógépes animációig számos képi műfajjal, tárggyal, makettel sikerült a Dunát és elmúlt bő három évszázadát megidézni. (A legfőbb látványelemeket az amatőr és művészi fotográfiák, filmek, egykori híradófelvételek alkotják.) És mindez nem valami steril vagy épp unalmasnak is tartható megszokott múzeumi környezetben, hanem szellemes installációkban, külön erre az alkalomra kialakított kisebb-nagyobb terekben valósul meg. Le lehet ülni, megpihenni, miközben folyamatosan peregnek a kockák.

Hömpölygő áradat

A tárlat rögtön az elején kettéágazódik. A jobbra, a szlovákiai németek múzeumába tartó kisebb ág a dunai aranymosást és az első katonai térképeket kínálja hagyományos képekkel. A kiállítás fő vonala balra, a magyar múzeumba halad, ahol a bősi vízi erőművet bemutató filmanyag megnézése után ismét elágazáshoz érünk. Aki a pincébe téved, az párhuzamosan kiterített mappákon és műholdfelvételeken, valamint a hozzájuk kapcsolódó animációk segítségével felfedezheti azt az örök igazságot, hogy mint minden, a Duna is állandóan változik. Ezt követően – akár az örvény – a folyóvizet majd egy évszázada rendszeresen hajózó mohácsi kapitány üvegnegatívjai alapján készült sorozat ragadja magával a látogatót. Egyszerre lehetünk itt utasok és hajósok – ez utóbbiként a kiállítás számos interaktív megoldásának köszönhetően az úgynevezett Fotóműteremben meg is örökíthetjük magunkat. Az újabb helyiség közepén fekvő 18. század eleji térkép mellett és után hömpölygő képfolyam egy kajütablakot idéző kerek lyukhoz vezet, ahol fiatal hajóstanoncról tekinthetünk meg archív filmet. Két külön helyen élhetjük át a 2006-os pozsonyi, valamint az 1965-ös csallóközi árvizet, kiegészítve az 1954-es nagy áradás magyarországi mozgófelvételeivel.

A földszinten a Duna-hidak (főként a pozsonyiak) egykori és jelenlegi képei, makettjei mellett a múzeum udvarán egy kis kültéri szusszanásra is lehetőség nyílik. A falakat nagy alakú archív fényképek díszítik, és ugyanitt helyezték el azt a reneszánsz vízgépet – pontosabban annak makettjét – Esztergomból, amelyet a neves török utazó, Evlia Cselebi leírásából ismerhetünk. Aki eddig a vízgépről és a Cselebi-féle leírásról sem hallott, annak a folyamatosan futó film tanulságos adalékul szolgál.

Sok víz lefolyt már rajta

Az emeleten képek által gyönyörködhetünk a Dunában – ezúttal a pozsonyi német fotográfus, Vincenz Benesch, valamint két híres magyar fotóművész, Szőllőssy Kálmán és Vadas Ernő optikáján keresztül. Szőllőssy lenyűgöző művészi alkotásait főleg a táj és az emberi test ihlette, Vadasnál a hajó- és a folyómotívum játssza a főszerepet. Ahogy a fenti részről – az udvari képekre vetett pillantást követően – a kijárat felé „lecsorog”, egy második, külön erre a tárlatra kialakított kisebb mozitermet is felfedezhet a látogató, ahol a Szlovák Filmintézetből felbukkant, Hildebrand István által 1956-ban rendezett nagyszabású nemzetközi dunai – játékfilmes elemekkel ötvözött – dokumentumfilmet vetítik.

És hogy milyen is a Duna a kiállítás alkotói szerint? Van, ahol békés, másutt haragos, árvízzel sújtó, megint máshol aranyat hord magával, vagy állatok kelnek át rajta. Hajók, gőzösök, ladikok, csónakok, evezősök szelik habjait, hasítják vizét. Régi korok emberei csodálják a képeken, vagy épp házaikat védik a nem kívánt ártól. Valakiket halászás, másokat fürdőzés közben kaptak lencsevégre. A Duna itt nem valamiféle módon elválasztó-összekötő metafora, hanem izgalmas folyó. Sokszínű és soknyelvű, változatos. Épp olyan nagyszerű és érdekes, mint a neki szentelt kiállítás.

Címkék 

Ajánló