2010. augusztus 28. szombat, 17:00
GRENDEL ÁGOTAMég egyszer visszamentünk körülnézni, mi maradt ott, mit lehetne elvinni, amit a bútorszállítók ott hagytak. Az előszobában a cipősszekrény, a fehér szekrény, amely nevében fehér maradt, holott már évtizedekkel ezelőtt halványzöldre festette nagybátyám, aki ezermester volt, a cipősszekrényt is ő eszkábálta össze, meg a tévéasztalkát, a konyhaszekrényre polcot szerelt, mert olyan sutának tűnt, megszerelte a vízcsapot, mindent meg tudott csinálni, egyébként autószerelő volt, de ha olyan kedve kerekedett, zongorázott, igaz, négy ujjal, de ez senkit sem zavart, különösen ünnepekkor, néhány pohár bor után, és hegedülni is tudott. A fehér szekrény még tele volt…