Sok sportágat érint a dopping
Amikor még minden szép volt: Marion Jones egyik sydneyi aranyát ünnepli (TASR/AP-felvétel)
ÖSSZEÁLLÍTÁS
A kerékpározóknál sokak szerint senki sem „tiszta”. A hétszeres Tour-győztes Lance Armstrongot ugyan rendre felmentik, de egykori csapattársa, Tyler Hamilton szerint az amerikai hűtőjében jó pár adag EPO van. De például az azóta elhunyt Marco Pantanit (egyszeres Tour-győztes) is többször kapták rajta doppingoláson.
Senki sem úszhatja meg?
Természetesen nem csak a kerékpársport művelőivel kapcsolatban merül fel sokszor a gyanú. Az úszóknál például Michael Phelps pekingi olimpián szerzett nyolc aranyérmét is tiltott teljesítményfokozókkal magyarázzák. Az ausztrál Ian Thorpe a sydneyi olimpián tarolt, három aranyat nyert. Athénban újabb két elsőséget gyűjtött be, majd 2006-ban egyik napról a másikra vonult vissza. Az ügyben vizsgálatot kezdeményezett az Ausztrál Doppingellenes Hatóság, Thorpe tisztázta magát, de a gyanút már sosem tudta lemosni magáról a most a visszatéréssel próbálkozó úszó.
Atlétikában is ismert jó néhány eset, amely borzolta a kedélyeket. Az amerikai Florence Griffith-Joyner 1988-ban három aranyat nyert az olimpián – három év kihagyás után (100 m, 200 m, 4x100-as váltó). Szöulban futott világcsúcsait azóta megközelíteni sem tudják. Az olimpia után viszont visszavonult, épp akkor, amikor bevezették a versenyeken kívüli ellenőrzéseket. Az igazság ebben az ügyben már nem derülhet ki (Flo-Jo 39 évesen meghalt), a honfitárs Marion Jones esetében viszont egyértelmű volt a tény: a sprintszámok egykori királynője maga is bevallotta, hogy doppingolt. De Ben Johnsontól is elvették olimpiai aranyérmét Szöulban, hiába futott világcsúcsot 100 méteren.
A többiek...
A példákat hosszasan lehetne tovább sorolni: érintett a labdarúgás (a francia Christophe Dugarry 1999-ben, a holland Edgar Davids 2001-ben, az elefántcsontparti Kolo Touré 2010-ben bukott le), a tenisz (a cseh Petr Korda, a brit Greg Rusedski), de emlékezetes volt a két magyar nehézatléta, Annus Adrián és Fazekas Róbert esete is az athéni olimpián.
Már száz éve is próbálkoztak
A dopping fokozatosan terjedt el a versenysportban. Az úttörőszerep Thomas Hicksé, aki úgy nyerte meg a maratonfutást az 1904-es olimpián, hogy nyers tojást evett és brandyt ivott, ami még nem is lett volna baj, de edzőitől fájdalomcsillapítókat kapott a viadal közben. Az 1912-es stockholmi olimpián a birkózó Radvány Ödön svéd vetélytársát tetőtől talpig beolajozták, hogy a magyar ne találjon rajta fogást.
A módszerek aztán egyre tökéletesedtek – a keletnémetek doppinggyára szinte fogalommá vált. Az NDK állami doppingprogramjának közel tízezer sportoló volt részese. Az akció talán legismertebb áldozata Heidi Krieger, aki a rengeteg férfihormon hatására ma már Andreas néven él. De van, aki ennél rosszabbul végezte: egy német sporttörténész szerint évente 30 haláleset volt írható a dopping számlájára.
Egy újabb reménysugár
De hogy pozitív hírről is számot adjunk: akár már a nyári, londoni olimpián alkalmazhatják azt az új ellenőrzési módszert, amellyel az eddigi három nap helyett hetekre visszamenőleg ki lehet majd mutatni, ha valaki növekedési hormonnal doppingolt. „Ez új ablakot nyit majd a doppingellenes harcban” – bizakodik David Howman, a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség főigazgatója. (MTI, hatharom.hu)