Ifjú solymász a tatamin
Bogár János (szemben) hazai környezetben készült fel a kontinensviadalra (A szerző felvétele)
BORKA ROLAD
A gútai srác hozzáértő szakembertől tanulta meg a karate csínját-bínját. Mestere, Kiss Tibor nagyon büszke védencére. „Rendkívüli érzékkel viszonyul ehhez a sporthoz, ami jó értelemben vett megszállottság. Sportalázata példamutató. Nagyon tud küzdeni. Gyorsan tanul, technikái kifinomultak és pontosak, veleszületett tehetségével nagyon sokra viheti” – jellemezte Janit edzője.
Sportbarát környezet
A tizenöt éves fiatalember szerényen, de önbizalommal telve beszél a kezdetekről. „Emlékeim szerint már egészen kicsi koromban, azt hiszem, hatéves lehettem, amikor eldöntöttem, karatézni fogok. Más sportágat is kipróbáltam, köztük a futballt, de számomra nem volt megfelelő, ezért a karatét választottuk a szüleimmel. Az sem volt elhanyagolandó, hogy önvédelmet tanulhatok” – mondja az ifjú karatéka.
A kezdeti sikerek arra ösztönözték, folytassa a karatét, ami önfegyelemre is tanította, nem mellékesen pedig kellemes közegben, barátok közt lehet. „Családom is sportbarát. Testvérem kézilabdázik, édesapám ökölvívó volt – folytatja. – Ilyen háttérrel jelentősen könnyebb sportolóként érvényesülnöm. A szüleim támogatnak és mellettem állnak. Nélkülük nem menne. Sokat köszönhetek mentoromnak, Kiss Tibornak, valamint példaképemnek, Balázs Zoltánnak is, mivel az edzések alatt nagyon sokat segít tanácsaival. Ösztönöz engem.”
Mit vár az Eb-n?
Jani olyannyira sikeres karatéka, hogy az 52 kilós kategóriában szlovákiai viszonylatban nem talált legyőzőre, a napokban pedig a kontinens legjobbjaival mérkőzhet. „Izgatottan várom az összecsapásokat, úgy gondolom, ellenfeleimtől is sokat tanulhatok. Csak részben ismerem a mezőnyt. Reálisan tekintek a versenyre, bár edzőm titkon egy érmes helyezésben bízik. Nehéz felkészülési időszakon vagyok túl, érzem magamban az erőt. Minden tőlem telhetőt és lehet, egy kicsit többet is, megteszek. Meglátjuk, mennyire lesz elég. Az sem kedvetlenít el, ha nem hozok érmet. Edzőm szerint már az is eredmény, hogy egyáltalán részt vehetek egy ilyen nívós viadalon.”
A természet fogságában
Gútán kiválóak a körülmények a felkészülésre, így tehát minden esély megvan egy érmes helyezésre is. Dicsőségnek tekinti, hogy éppen ebből a klubból kerül ki valaki az Európa-bajnokságra. Jani az energiát a baráti találkozásokból, a természetben tett kirándulásokból meríti. Szereti a kutyákat, de leginkább a solymászat foglalkoztatja. „Szabó Imi barátomnak volt egy madara, és ő ismertette meg velem a solymászatot. Mindig is közeli volt számomra a természet – mondja. – Már hároméves koromtól horgászom. Remek kikapcsolódás, ilyenkor igazán feltöltődöm. Édesapám a halászokat ellenőrizte. Amikor csak tudtam, vele tartottam, és aztán nagyon megszerettem a víz környékét. Két kutyánk van. Azokat is én sétáltatom.”
A jövőt illetően is világos elképzelései vannak. „A karatézás mellett erdészeti középiskolába szeretnék jelentkezni, és a jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni – pillant a holnapokba. – Időm nagy részét az iskola mellett a sportolás és a természetjárás teszi ki, nincs időm órák hosszat a számítógép előtt ülni. Nem is köt le. A sólymokkal és sasokkal való vadászat érdekel igazán.”
Kitartása, szívóssága és elhivatottsága magas célok elérését vetíti előre. „Nem számít, kik vagyunk és honnan jöttünk, bármire képesek vagyunk, ha nagyon akarjuk” – mondja bölcsen Jani.