Kim Ju Na történelmet írt
Aszada Mao a földet nézi, Kim Ju Na a könnyeit törölgeti, Joannie Rochette pedig szerényen mosolyog – a nők műkorcsolya-versenyének mindhárom dobogósa átlépte a 200 pontos álomhatárt (SITA/AP-felvétel)
ÖSSZEÁLLÍTÁS
Ám amikor csütörtök éjjel befejezte a kűrjét, önkéntelenül is potyogni kezdtek a szeméből a könnyek. „Óriási volt rajtam a teher” – ismerte el megkönnyebbülten.
Kim Ju Na Dél-Koreában egyenlő a műkorcsolyával. Ritkán látogat haza, de gáláira több ezren kíváncsiak, az utcára csak testőrök kíséretében merészkedhet. Rajongói fanatikusak, s nem egy közülük a veszélyes fajtából való – egyszer egy pontozóbíró le merészelte minősíteni az isteni Ju Na egyik ugrását, másnap azonnal elárasztották az internetet az utálkozó videók, amelyekben a pontozó neve és fényképe is szerepelt, a legvérmesebbek már lassan a telefonszámát is kinyomozták.
Nem csoda, hogy Kim az olimpia előtt nem akart hazamenni – pedig a Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség pont abban a reményben adta Dél-Koreának a Négykontinens-bajnokság rendezési jogát, hogy pusztán Kim jelenléte kasszasikert csinál az egész rendezvényből. Amikor Kim lemondta a részvételt (Torontóban edz, s három héttel az olimpia előtt nem sok értelmét látta egy koreai kiruccanásnak), Ottavio Cinquanta, a nemzetközi szövetség elnöke még pénzbírságot is kilátásba helyezett. Ebből aztán nem lett semmi, de a 19 éves koreai lánynak amúgy sem jelentett volna nagy érvágást a büntetés. Tavaly összesen 8 millió dollárt keresett, s ebből mindössze 150 000 dollár volt a versenyeken nyert pénzdíj, a többi a reklámszerződésekből jött össze.
A dolognak csak egy bökkenője volt – az összes szerződés a 2009/2010-es szezon végéig szólt. Kim pontosan tudta, egyetlenegy cég sem fogja meghosszabbítani a kontraktusokat, ha az olimpián kudarcot vall.
S bár az elmúlt két évben szinte soha nem hibázott, csupán egyetlenegyszer kapott ki (2008-ban a Grand Prix-döntőben), tudta, az olimpia kiszámíthatatlan: 2006- ban nem Arakawa, 2002-ben nem Sarah Hughes, 1998-ban pedig nem Tara Lipinski volt az esélyes, mégis mindannyian bajnokok lettek.
Kim Ju Na edzője, Brian Orser kétszeres olimpiai ezüstérmesként tudna mesélni az elszalasztott lehetőségekről, de közvetlenül a kűr előtt csak annyit mondott védencének: „Ez az olimpia. Ez nem az az alkalom, amikor óvatosnak kell lenni. Ez az olimpia, hevesen, szenvedélyesen kell korcsolyáznod, és mindent bele kell adnod.”
Kim megfogadta a tanácsot. Gershwin F concertójára komponált kűrjében hat triplát és négy duplát ugrott, s forgásai és lépéssorai is nagyszerűek voltak. Brian Orser a palánk mellett maga is „végigkorcsolyázta” a programot. „Nem tehetek róla – magyarázta később a riportereknek. – Fejből tudom a lépéseket, nem is tudatosítom, hogy magam is táncolok. De azért a tripla flipnél féltem kicsit. Nekem annak idején egy tripla flipen úszott el az olimpiai győzelmem, féltem, hogy a történelem ismétli önmagát.”
Orser aggodalmai feleslegesnek bizonyultak: Vancouverben Kim volt az, aki történelmet írt. Pontszáma – 228,56 – új világrekord, a japán Aszada Mao, aki két tripla axelt ugrott a kűrben, 23 ponttal kapott kevesebbet… (bt)