Csallóközaranyosi vendég Szencen
ÚJ SZÓ-ELŐZETES
František Gábriš, a szenciek klubtitkára nem kívánta elárulni, milyen változások történtek a játékoskeretben a tél folyamán, mondván, nem lenne szerencsés, ha az első bajnoki előtt felfednék lapjaikat. Rövid válaszaiból azonban kiderült, hogy a helyi és pozsonyi hölgyekből álló csapat nem akar az utolsó helyen maradni. Erre matematikailag is van esélye, hiszen az I. liga utolsó öt együttese között szinte elenyésző a különbség (7. Modra 11, 8. Čadca 6, 9. Nesvady 6, 10. Modranka 5, 11. Nové Zámky 4, 12. Senec 4). A többi a pályán dől el a 11 tavaszi forduló alatt. „Egyértelmű célunk van: a bennmaradás kiharcolása. Úgy érzem, fiatal, többnyire húsz év körüli játékosok alkotta csapatunk erre képes lesz – folytatta Gábriš. – Vasárnap is győzni akarunk a csallóközaranyosiak ellen. A Szlovák Kupában nyertünk ellenük, remélem, holnap ez megismétlődik.”
Ludmila Boltenkova, a csallóközaranyosiak több fronton tevékenykedő edzőnője tizenhat éve dolgozik a falu kézilabdasportjában. Csapata sem veszteni megy Szencre. „Mi mindig győzni akarunk – válaszolt, mikor a tavaszi nyitómeccset említettük. – A pályán aztán bármi közbejöhet, de eredendő szándékunk valamennyi alkalommal a nyerés. Felkészülésünk elképzeléseim szerint alakult, amit tehettünk, elvégeztünk.”
Tizennyolc tagú keret áll az ukrán származású edzőnő rendelkezésére, védencei csak hobbiból, munka és iskola mellett kézilabdáznak. „Hétközben edzünk délelőtt és délután is, mindenki akkor jön, amikor van ideje. Legtöbbször csak pénteken gyakorolhatunk együtt – avatott be hétköznapjaikba. – Negyedikek vagyunk az I. ligában, és az az elvárásunk, hogy az első három között végezzen a csapat. Kevés mérkőzést játszottunk a felkészülés során. Mindössze a mocsonoki tornán indultunk. Ott viszont arra törekedtem, hogy mindenkit kipróbáljak, így az eredmények másodlagosak voltak.” Boltenkova az adott körülmények között elégedett csapata felkészültségével, csak attól tart, hogy ne húzzák keresztül a számításait a sérülések. „Én szívesen kipróbálnám a közös szlovák-cseh bajnokságban, a WHIL-ban való szereplést is, hadd tapasztalják védenceim, milyen az a pontvadászat. De ehhez megfelelő anyagi háttérre, támogatóra is szükség lenne. Néhány éve már volt rajtlehetőségünk a WHIL-ben, de nem vállalhattuk. Egyelőre annak örülünk, hogy ott játszunk, ahol játszunk. Jelenleg erre futja. Minket a sport iránit szeretet és a falu hírnevének öregbítése visz előre, miközben nehéz ellenfelekkel is találkoztunk, olyanokkal, amelyek a miénknél jobb körülmények között dolgozhatnak. És velük szemben is megálljuk a helyünket.” (jmk)