Gáborík tizedik szlovákként az ötszázasok klubjában

ÖSSZEFOGLALÓ

A 28 éves szélső Minnesotában már legendává vált, New Yorkban fantasztikus formában játszik, a szlovák olimpiai csapat is bízhat képességeiben. Hosszú idő után először, hiszen 2007 óta nem játszott nagy tornán szlovák színekben.

Rekord rekord hátán

Gáboríkot 17 évesen draftolta a Minnesota Wild, a játékos akkor már egy éve az Extraligában játszott, a Dukla Trenčín csapatában. Azóta egyetlen szlovák játékos sem került ennyire fiatalon tengerentúli proficsapathoz. „Először tizenhat évesen láttam, mindenki érezte már akkor is, hogy különleges játékosnak számít. Úgy bánik az ütővel, mint senki más, ránézel, és látod, milyen gyors játékos” – jellemezte a fiatal Gáborík játékát a szintén trencséni Pavol Demitra.

A tehetséges szlovák hokist az NHL-ben debütáló Minnesota a várakozásokkal ellentétben nem sorolta a tartalékok közé, hanem azonnal bevetette, s Gáborík, ha már a pályán volt, gólt is lőtt – az ő nevéhez fűződik a csapat történetének első találata. Debütáló szezonjában klubja legjobbjának választották meg. Egy évvel később már mesterhármast is szerzett, s újabb egy esztendőre volt szüksége ahhoz, hogy nevezzék az All Star-gálára. Nem volt lámpaláza, a legnagyobb sztárok között megnyerte a leggyorsabb korcsolyázók versenyét, lőtt egy gólt, a gálameccs második csillagának választották.

Karrierje töretlenül ívelt felfelé, a csúcspontot egy 2007-es, New York Rangers elleni találkozó jelentette, mikor egymaga öt gólt ütött a fővárosiaknak. Ebben az évezredben még senkinek sem sikerült ez a bravúr Gáboríkon kívül. A Minnesota örökranglistáját szuverén módon vezeti, 219 góljának és 218 gólpasszának még csak a közelében sem jár egyetlen játékos sem.

A villámgyors szélső karrierjét csak a sérülések nehezítették – ebből a szempontból is különösen szerencsétlennek mondható a tavalyi szezon, melyben Gáborík csak tizenhét meccset játszott, problémái miatt a svájci vb-t is ki kellett hagynia. Egy kimutatás alapján a játékos NHL-karrierje alatt összesen harminc alkalommal volt sérült, s ha végig egészséges maradt volna, akár másfél évvel korábban elérhette volna az ötszázas határt.

New Yorkban is bizonyít

Egészségi állapot ide vagy oda – Gáborík a nyáron a Rangers csapatához igazolt, ahol 37,5 millió dollárt keres öt év alatt. Nem a csapat gyengécske eredményei győzték meg, hanem egy váratlan húzás a Rangers vezetésétől. A New York-i hokicsapat egyszerűen küldött neki egy videót Szlovákiába, melyen játékosai arról beszéltek, milyen jól érzik magukat az amerikai nagyvárosban. Megvolt a hatása. „Azonnal megnéztem a felvételt, hihetetlen húzás. Tényleg nagyon fontos volt a számomra, hogy azt éreztem, valóban érdeklem őket, és bármire hajlandóak, hogy megszerezzenek” – nyilatkozta Gáborík.

A lelkesedés a pályán is látszott, a szlovák jégkorongozó meglepően jól kezdte a szezont a Rangersben – 35 meccs alatt 26 gólt ütött, de a folytatás, főleg a társak miatt gyengébbre sikeredett. Gáborík volt a csapat motorja, a támadójátékot teljesen rá építette John Tortorella edző, de mikor az ellenfelek kiismerték a csapat játékát, teljesítménye visszaesett. Pont az álomhatár elérése előtt. „Frusztráló érzés, nemcsak nekem, hanem az egész csapatnak. Az önbizalom nagyon fontos a hokiban, saját magamra helyezem a nyomást azért, hogy gólt lőjek. Nekem sem megy, és a csapatnak sem” – panaszkodott a csatár január elején.

Tizenegy meccsen csak egy gólt lőtt, majd jött a mesterhármas a Colorado ellen. Ezzel Gáborík exkluzív klubba lépett be, tizedik szlovák játékosként sikerült legalább ötszáz pontot szereznie az NHL-ben.

Gáborík eddigi 57 meccsén 35 gólt ütött – ha megtartja jelenlegi formáját, akár a csapatrekord is veszélybe kerülhet, azt egy bizonyos Jaromír Jágr nevű úriember tartja, 54 góllal. Egy fokkal könnyebb feladatnak tűnik a személyes rekord megdöntése, a szlovák támadó eddigi legjobb szezonjában 42-szer volt eredményes. Ahogy egy angol nyelvű weboldal jellemezte: „Lehet, hogy lányneve van, de egy hokiütővel keresztülverekedné magát egy éhező farkasfalkán, az ütéseitől pedig sírva fakadnak a kapusok.”

Gáborík, a patrióta

Gáborík külföldi pályafutásának évei alatt a trencséniek legalább annyira örülhettek, mint a szlovák válogatott. Gáborík gyakran látogatott haza, szülővárosában hokistadiont épített, amely azóta is példátlan kezdeményezésnek számít Szlovákiában. „A múltban ők fektettek belém, most rajtam a sor, hogy ezt visszaadjam” – jelentette ki.

A válogatottnak már kevesebb öröme telt benne, hiszen állandó sérülései, egészségi problémái miatt 2007 óta nem is lépett pályára nagy tornán a címeres mezben. Legnagyobb sikerét, egy vb-bronzot 11 éve érte el, a juniorok között – játszott viszont a torinói olimpián, ahol egymaga intézte el az oroszokat. Egy évvel később már csak beinjekciózva, betegen tudta vállalni a játékot a vb-n, de még így is a szlovák csapat legeredményesebb játékosa lett. A következő két világeseményen nem tudott indulni, sérüléseiből lábadozott. Csapatváltása ebből a szempontból is jót tett neki, egészséges, bevethető, és saját bevallása szerint is örül annak, hogy végre pályára léphet. „Remélem, hogy végre egészséges vagyok, és jó formában talál az olimpia. Szeretném, ha én és a csapat is visszaadna végre valamit a szlovák hokinak, ha már az utolsó években nem volt sok sikerélményünk” – nyilatkozta. Ján Filc szövetségi kapitány feladata adott: Vancouverben hosszú idő után végre összeállhat az a Marián Hossa, Demitra, Gáborík támadósor, amely Bécsben, Torinóban és Moszkvában is a szlovák csapat legeredményesebb formációja volt. (tg)