Sikertelen volt az idei trófeavadászat

SZABÓ KRISZTIÁN

Népszerűek a labdarúgók Temesváron?

A balul sikerült bajnoki hajrát követően elég harcias volt a hangulat. Azóta még nem tudtam megtapasztalni a szurkolók kedélyállapotát, de általában kedvelik a játékosokat. Temesvár igazi futballváros, de csak két véglet van: imádnak vagy gyűlölnek.

A bajnokságban és a kupában is a győzelemre hajtottak, végül egyik sem sikerült.

Ha azt nézem, milyen kalandos hónapok vannak mögöttünk (levont pontok, két edzőcsere, esedékes tulajdonosváltás – a szerk. megj.), nem teljesítettünk rosszul, de mivel végül nem szereztünk egyetlen trófeát sem, csalódásként éltük meg a történteket. A kupadöntőben egyértelműen jobb volt a Cluj, a bajnokságot az Urziceni elleni 1:2-es hazai vereséggel buktuk el.

Másként alakult volna ez a meccs, ha az év elején elvett hat pontot nem csak a bajnoki idény után kapják vissza?

Nem voltunk rosszabbak, a 60. percig vezettünk is azon a meccsen. Nyilván könnyebb lett volna, hiszen akkor mi kerülünk lépéselőnybe. Az egész idény során mondogatták, hogy visszakapjuk az elvett pontokat, végül háromnegyed éven át húzódott az eset. Erre azonban nem lehet(ett) építeni. Bosszantó, hogy ilyen kevésen múlott, de azt is el kell mondani, Romániában több jobb csapat is van nálunk, amelyek komoly eséllyel indultak harcba a bajnoki címért.

Mennyire meglepő ennek tükrében az Urziceni győzelme?

Az idény nagy részében a bukaresti Dinamo állt az élen, ők is az utolsó előtti körben rontottak, kikaptak otthon a Brassótól. A legjobb keretük van, mégsem győztek. Az Urziceni az utóbbi években már ott volt a dobogó közelében, most a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta, a kiscsapatok ellen nem hullajtott pontokat. A Csehországihoz hasonló bundabotrány miatt egyébként az utolsó fordulókban szinte csak külföldi bírók vezették a kulcsfontosságú meccseket.

Előfordulhatna hasonló meglepő siker a Corgon Ligában?

Szlovákiában kétpólusú a bajnokság: a zsolnaiak a ligetiek, illetve most már a Slovan ellen. Romániában hat-nyolc csapat is befuthat. Erős anyagi háttér nélkül nehéz eredményesnek lenni. Csak a televíziós jogdíjakból százöt millió euró jutott a kluboknak. A nézettséget és a hangulatot sem lehet a szlovák állapotokkal összehasonlítani.

Mennyibe kerül például a belépő Temesváron?

Átszámítva öt-hat euró körül alakul, ellenféltől függően. A rangadókon a harmincezres nézőszám sem ritkaság.

Ha lehetne, mit hozna a román bajnokságból a honiba?

A gyorsaságot és a technikai képzettséget.

Végül úgy alakult, hogy BL-selejtezőt játszhatnak. Eszébe jutott a ligeti menetelés? Milyennek látja a csapat esélyeit?

Nem gondoltam erre a párhuzamra. Az artmediás emlékeket nem lehet elfelejteni, de most egészen más a helyzet. Egy szlovák klub időnap előtti búcsúja nem okoz nagy meglepetést. Itt, bárkivel is esnénk ki, és nem jutnánk a főtáblára, tragédiaként lesz elkönyvelve.

Huszonnégy bajnokin és négy kupameccsen lépett pályára. Sok vagy kevés?

Mivel sérült is voltam, ez nem rossz arány, ellenben jobban bosszant, hogy bár többnyire kezdőként léptem pályára, gyakran lecseréltek. Alapfelállásnál két szűrővel kezdtünk, ám ha rosszul alakult a mérkőzés, mindig nekem kellett átadnom a helyemet.

Családias klub a temesvári, vagy a stadionon kívül mindenki megy, amerre lát?

Mindenki megy, amerre lát. A csapatban sok az idegenlégiós, külön csoportok képződtek a csapaton belül: szlovákok–csehek, románok, spanyol ajkúak. Mi gyakran találkozunk a stadionon kívül is. Az öltözőben egyébként az angol a hivatalos nyelv.

Több edző keze alatt is dolgozott már. Ki volt önre a legnagyobb hatással?

Vladimír Weisst mindenképen megemlíteném. Akkor kezdett edzősködni, amikor az Artmediához kerültem, a saját bőrömön tapasztalhattam, hogyan képezte egyre jobb edzővé magát, és szerzett érvényt és elismerést magának. Edzéstervei Michal Hippel meghaladják az itt tapasztaltakat. Emberileg viszont ifj. Dusan Uhrint emelném ki. Értett a játékosok nyelvén, és különleges érzése volt a játékhoz, tudta, kit és mikor cseréljen, miként változtasson a taktikán játék közben.

Két éve van Romániában. Volt már ideje egy kicsit körülnézni?

Nagyon sűrű a menetrend, gyakoriak az összetartások is, így nem nagyon volt rá lehetőség. A tengerparton is csak akkor jártam, amikor ott játszottunk. A román úthálózat állapota elég gyatra, hosszú órákig kell(ene) autózni. A bajnoki meccsekre többnyire repülővel járunk. Temesvár egyébként nyüzsgő diákváros, kellemes és hasznos időtöltésre is van lehetőség bőven.

Újra helyet kapott a szlovák válogatottban, amely jó eséllyel pályázik a vb-részvételre. Élni tud ezzel a lehetőséggel?

Meggyőződésem, hogy igen. A lengyelek elleni hazai siker, valamint a prágai győzelem olyan lehetőséget és önbizalmat adott a csapatnak, amelyet már nem fog kiengedni a kezéből. Ráadásul régen voltak ennyire egy hullámhosszon a drukkerek és a válogatott.

Októberben lesz harmincéves. Tervez valami ünnepséget?

Inkább igyekszem nem gondolni arra, hogy már ilyen öreg vagyok... Ezzel nem azt akarom mondani, hogy idősnek érzem magam, csak egyszerűen ez a kor minden ember életében amolyan mérföldkő, ami alól egy futballista pályafutása sem kivétel. Tudomásul veszem, de ünnepelni nem nagyon fogom.