Fazekas meg a többiek
Sem Valo, sem Pekár nem tudott áttörni a magyar védőfalon (SITA-felvételek)
ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS
A szenzációs szombathelyi magyarverés után a szlovákok számára váratlanul újra feléledt az Eb-részvétel reménye (amelyről egyszer, a görögöktől elszenvedett vereség után már félig-meddig lemondtak). Ahhoz azonban, hogy zsinórban harmadszor is kijussanak a kontinensviadalra, Galgócon le kellett volna győzniük a magyar válogatottat – azt a magyar válogatottat, amely 1961 óta mindössze négyszer hiányzott világversenyről.
Ebben a bravúrban úgy tíz percig reménykedhetett a frenetikus hangulatot teremtő galgóci közönség: a 7. percben 0:3, a 8.-ban 1:4 volt az állás, két perc múlva viszont 3:4-re feljöttek a hazaiak, ám az egyenlítési lehetőséget Šulc elszórakozta, támadóhibával elvesztette a labdát.
Ami ezután következett, azt iskolajátéknak szokás nevezni – Nikola Eklemovics és Fazekas Nándor tanár urak beavatták az ámuló szemű szlovák játékosokat a kézilabda rejtelmeibe. Eklemovics egyébként két hetes kihagyás után, bordasérülése miatt edzés nélkül játszott, s lett hét góllal csapata legjobb góllövője, Fazekas pedig, aki Szombathelyen elég halvány teljesítményt nyújtott, az első félidőben egészen káprázatos, 71%-os aránnyal védett. A szünetben 17:6-ra vezetett a vendégcsapat, s bár a második játékrész elején a szlovákoknak is volt egy jó periódusuk, ez csak arra volt elég, hogy egy rövid időre mínusz tizenegy helyett „csak” mínusz nyolc volt a különbség. A rendkívül sportszerű közönség (egyetlen magyar- vagy szlovákellenes rigmus sem hangzott el!) így vérre menő csata helyett gálameccset láthatott, olyan ínyencségekkel tarkítva, mint Nagy László beállóból lőtt gólja...
A 19:30-as végeredmény azt jelenti, hogy a magyar válogatott végzett a csoport 2. helyén, s így Horvátországgal együtt kijutott a jövő évi Európa-bajnokságra. Szlovákia a harmadik helyet szerezte meg, s a kontinensviadalt csak a tévében nézheti. (bt)