Góllövés? Nem probléma!

BŐD TITANILLA

Jól sikerült a visszatérése Nyitrára, hiszen rögtön az első meccsén gólt lőtt a besztercebányaiaknak, bár a csapat 2:1-re kikapott. Elégedett?

Örültem a gólnak, de azért nagy örömnek nem nevezném, mert nem nyertünk. De persze jó volt gólt lőni, hiszen a meccs elején a kommentátor külön üdvözölt, nagyon meghatóan fogadtak. Mindjárt a 10. percben be is bizonyítottam, hogy miért is jöttem vissza Nyitrára – azért, hogy gólokat rugdossak és segítsek a csapatnak. Sajnos, a második félidőben kihagytuk a helyzeteinket, és az ellenfél büntette a hibáinkat.

Milyen ez a mostani nyitrai csapat?

Nem rossz, de úgy látom, mintha a fegyelemmel lenne probléma. Meg főleg a védelemmel. A csatárok rugdossák a gólokat, mert minden mérkőzésre egy lőtt gól esik, de minden mérkőzésen két gólt kap a csapat. A csatároknak nagyon nehéz helyzetük van, mert ha a statisztikát nézzük, nekik minden meccsen három gólt kellene rúgni, hogy 3:2-re nyerjünk. De azt hiszem, hogy az edzőváltás után most már összeszedi magát a csapat.

Már nyáron is említette, hogy szívesen eljönne Minszkből. Csak Szlovákia jöhetett szóba, vagy voltak más ajánlatok is?

Volt más is. Hívott az FK Rosztov, és a Dinamo Minszk is marasztalt. Még az utolsó napon is behívott a főnök az irodájába, és konkrét ajánlatot tett, de már nyáron megmondtam a vezetőségnek, hogy nem fogom aláírni a szerződéshosszabbítást, mert a kisfiam, Sebastian óvodába fog menni, és muszáj a családot néznem. Az igazat megvallva, szlovák óvodába fog járni. Mi magyarul beszélünk otthon, Minszkben jól megtanult oroszul, de szlovákul elfelejtett szegény.

Azon már gondolkoztak, hogy milyen iskolába adják?

Gondolkozni fogunk azon is, de mivel nem jönnek ki neki az évek, lehet, hogy egy évvel később fogjuk beíratni. Épp július 31-én született, és még elég játékos. Szerintem jobb hétévesen menni iskolába, és odafigyelni, mint hatévesen kezdeni, és nem figyelni.

Visszatérve Minszkre: csakis a család miatt döntött úgy, hogy hazajön?

Természetesen. Százszázalékosan a családot néztem. Sokat beszélgettünk otthon erről a feleségemmel. Ha a pénzt néztem volna, akkor egy pillanatig sem habozok, hanem aláírom az új szerződést, vagy átigazolok Rosztovba, ahol egy álomszerződés várt. De Szebike így is, úgy is Szlovákiában járt volna óvodába, én pedig a családom nélkül egyszerűen nem tudok meglenni.

Milyen tanulságokkal szolgált az egy minszki év?

Sok mindent megtanultam, például hogy milyen hozzáállással kell edzeni. Ott a játékosok száz százalékra mentek edzésen. De a mérkőzésen én húztam őket, mert én nem edzettem százszázalékosan, így én kipihent voltam. Akik meg egész héten ész nélkül edzettek, azok csak ötven százalékot nyújtottak a mérkőzésen. Szerencsére nekem meg voltak engedve a lazább edzések, az edző félre is hívott, hogy nekem nem muszáj úgy edzenem, mint a többieknek, mert látják, hogy én a meccsre készítem magam. Az orosz iskola is elég sokat adott, most sokkal jobban becsülöm azt a szabadságot, ami nálunk, Szlovákiában van. Ott már két nappal a meccs előtt bezártak minket a „bázisra”, nem mehettünk sehová…

Lesz azért valami, ami hiányozni fog önnek Minszkből?

(nevetés) Az a flegmaság. Egymás után három meccset elvesztettünk, és csak mondták, hogy ne idegeskedjünk, minden jó lesz. Ez eléggé hihetetlen volt számomra, hát hogyan lehet minden jó, amikor három meccset elveszítünk?! A mérkőzések után a srácok nevettek, idétlenkedtek. Talán nem is flegmaság ez, hanem inkább könnyelműség, ez beléjük van nevelve. Fehéroroszország kemény állam, mégis nagyon könynyelműek az emberek. De a legjobban a barátok fognak hiányozni, akiket Minszkben szereztünk.

Először azt rebesgették, Trencsénbe igazol, ahol az az Ivan Galád az edző, akivel nagyon jó viszonyban van. Hogyan lett ebből Nyitra?

A Trenčínnel megállapodtunk az új szerződésről, de az csak január 1-jén lépett volna érvénybe, amikor szabad játékos lettem volna. A nyitraiak ajánlata két szempontból is kedvezőbb volt – egyrészt azonnal megvettek, másrészt itt, Nyitrán szeretnék letelepedni a családommal.

Nagyon ragaszkodik Nyitrához.

Ott kezdtem el rugdosni a gólokat, ott lettem gólkirály. Megszerettem a csapatot, a klubot, a várost. Bármilyen furcsán is hangzik, most az első meccsem előtt már a bemelegítéskor éreztem, hogy gólt fogok rúgni, és rúgtam is. Mintha már a nyitrai levegő is jót tenne nekem.

Tett valamilyen ígéretet, fogadalmat, hogy hány gólt akar lőni ebben az idényben?

Nem, de az edző rögtön közölte velem, hogy gólokat vár tőlem. Én pedig azt válaszoltam: ez nem lesz probléma. Örülök, hogy ez mindjárt az első meccsen be is igazolódott. Csak az idegesít, hogy pár újságban olyan cikkek jelentek meg rólam, mintha elszöktem volna vagy kirúgtak volna Minszkből. Azt írták, hogy Minszkben nem tudtam bekerülni a csapatba. Nem értem az ilyen hozzáállást. Ha akarnak írni valamiről, először meg kellene érdeklődni, hogyan is voltak a dolgok. Az ilyeneknek azt üzenem, biztos csak azért van a szemük, hogy a sampon csípje.

Milyen meccs/gól mutatói is voltak pontosan Minszkben?

Harmincöt mérkőzésen játszottam, és 22 gólt rúgtam. És ezek után azt írják rólam, hogy nem kerültem be a kezdőcsapatba…

A Corgoň ligás góljai senki figyelmét nem fogják elkerülni, ebben biztos lehet.

Ebben is kicsit megváltoztatott Minszk. Amikor először Nyitrára kerültem, csak a gólok érdekeltek. Nem voltam annyira csapatjátékos. Ha kikaptunk 3:2-re, de én lőttem azt a két gólt, akkor nagyon örültem, hogy két gólt rúgtam. Most úgy érzem, előnyben részesítem a csapatot, és az a fontos, hogy a csapat nyerjen.

Nyitrán 77-es számú mezben játszik. Ez hogyan jött?

A hetes és a harmincegyes a szerencseszámom, mert a fiam július 31-én született. A Dinamo Minszkben 31-esben játszottam, azelőtt Nyitrán 7-esben, de most Nyitrán foglalt volt mind a két szám, így a két hetest választottam. Mondtam is, hogy a hetes mezben 21 gólt rúgtam a ligában, most két hetes van, 42-t fogok rúgni!