Hol csíp jobban, avagy a Szúnyog-hadművelet

LŐRINCZ ADRIÁN

Háromszázezer eurót, azaz csaknem tízmillió szlovák koronát különít el a kormányfő a tartalékalapból, hogy azt az erdőháti (Záhorie) községek rendelkezésére bocsássa, szúnyogirtás címén. „Az ország egyes részeit júliusban szó szerint megtámadták a szúnyogok, és a községek a pénzügyi válság miatt képtelenek cselekedni” – mondta július 22-i sajtótájékoztatója alkalmával, majd hogy a szokásos folklórelemek se maradjanak ki, egyszerűen leidiótázta azt a szlovák újságíró kollégát, aki megkérdezte: azért küldi-e az Erdőhátra a pénzt, mert ott a nyaralója? Persze minden józan gondolkodású ember tudhatja, hogy nem azért, hanem mert választási év közeleg, s jobb állami pénzen kampányolni, mint azzal is a párt pénztárát terhelni. Ekképp válik a kellemetlen kis vérszívó közösből finanszírozott kampányeszközzé, s ha Fico helyében lennék, bizony mondom, a párt logójában is megörökíteném. Itt teszem hozzá: ha valaki esetleg párhuzamot vél felfedezni a szúnyog és a Fico-kabinet tevékenysége között, az tisztán a véletlen műve.

A szúnyogok persze a Duna mentén is „eszik az embert”; köztük és erdőháti kollégáik között mindössze annyi a különbség, hogy évente többször lepik el a tájat – attól függően, miképp manipulálnak a bősi vízlépcső betonteknőjében felgyülemlett vízzel a vízgazdászok. Méltán tekinthetjük tehát őket az állam hivatalból kirendelt szúnyogainak.

Tűrhető, de mégsem

Borús, szeles időben indulok terepszemlére a bősi vízi szörny déli oldalára, a Kis-Csallóközbe szorított falvakba. Doborgazon a helyzet jó, mondja Boráros József polgármester.

„Nagyon felkapta a sajtó ezt a témát, pedig hát a Duna mentén mindig is megkeserítették az életet a szúnyogok – mondja bevezető gyanánt. – Amikor a helyzet már-már tarthatatlanná vált, meghívtam a képviselő-testület ülésére Katona urat, aki egyebek közt rovarirtással is foglalkozik, és megegyeztünk, hogy hatszáz euróért kétszer lefújja az egész falut. Háromszor ment végig az utcákon, majd a második irtás alkalmával a lehűlés, a szél is segített – s másnapra eltűntek a vérszívók. Negyven hektár belterületről van szó, a külterületeket nem szabad permetezni, mivel védelmet élveznek. Úgy vélem, azért a pénzért jó munkát végzett.”

A szigeten még egy szúnyoginvázió van kilátásban augusztus utolsó harmadában, amikor is a vízgazdálkodási vállalat az üzemtervnek megfelelően elárasztja az ágvizeket. Boráros úr bízik abban, hogy ha a kelőhelyek hetekig víz alatt maradnak, a szeptemberi szúnyogpopuláció már nem keseríti meg az életüket.

„Számoljon csak utána: hány községet lehetne lepermetezni háromszázezer euróból, ha egy irtás háromszázba kerül?” – teszi fel a kérdést, hozzáfűzve: nehezen tudja elképzelni, hogy egy község ne tudjon kigazdálkodni ennyi pénzt.

A helyi csárda közönsége másképp vélekedik a „szúnyogügyről”. „Várná csak meg, míg eláll a szél, felmelegszik a levegő, s megtudná” – mondják többen. Szeles időben még meg lehet maradni a faluban, de a Duna töltése felé fekvő kertekben szinte lehetetlen öntözni, s idén elfelejthetik a horgászatot is. Néplélektani szempontból ez az ügy súlyosabbik vonzata, hiszen annyi mindentől megfosztották már az itt élő embereket – s most még a pecázásról is le kell mondaniuk…

Minden mindennel összefügg

Vajka első embere, Álló Donát két dolog mellett tesz hitet: hogy a természetben minden mindennel összefügg, és hogy a Kis-Csallóközben uralkodó áldatlan állapotokról a természetes rend megbolygatása, illetve a vízi erőmű tehet – s ez alól a szúnyogok sem képeznek kivételt.

„Kétszer volt már ebben az évben árasztás, s épp a napokban tárgyaltam a vízgazdálkodási vállalattal, hogy álljanak el a harmadiktól, mely augusztus 18-ától esedékes – mondja. – Megint gondjuk lehet a vízi erőművel; ilyenkor napi száz köbméterrel több vizet engednek az Öreg-Dunába, s hogy az ellennyomás meglegyen, feltöltik az ágakat is. A szakemberek azzal érvelnek, hogy szükség van a folyami iszap lemosására, de az erdők miatt is meg kell emelni a víz szintjét.”

A tavaszi árasztás alkalmával vízzel teltek meg a kelőhelyek, a hirtelen beköszöntő hőség hatására pedig kikelt az első szúnyoghad. A helyzet a természetes árhullám tetőzésekor ismétlődött, augusztus végén pedig újra esélyes a dolog.

„Nem volt egy fillérünk sem, hogy a szúnyoginvázió ellen védekezzünk – mondja Álló Donát –, így a megyéhez fordultunk segélyért. 1071 euró kamatmentes gyorskölcsönt kaptunk, amit ez év végégig kell visszafizetnünk; ebből oldottuk meg Vajkán és a szomszédos Nagybodakon a szúnyogirtást. A legjobb megoldás persze az volna, ha helikopterről vagy kisrepülőgépről permetezhetnénk, ám ezt az 543/2002-es természetvédelmi törvény tiltja.”

Nem az árasztást ellenzik a kis-csallóköziek, teszi hozzá a polgármester, hiszen tisztában vannak azzal, hogy nélküle az erdők tönkremennének. A szakembereknek kellene tekintettel lenniük arra, hogy a szigeten emberek élnek, akik foggal-körömmel tiltakoztak az erőmű megépítése ellen; s ha már rájuk szabadították annak minden „áldását” – a szúnyogokat is beleértve –, állják az elhárítás költségeit is.

A megoldás odaát van

Fertályóra múlva már a Duna túlsó partján, a dunaszigeti strandfürdőn állok szúnyoglesben. Hasztalan várok – a klasszikust idézve „nyugszik a vad hűs forrás tövében…”, a helyzetet Tóth István polgármester, a Szigetköz „szúnyogfelelőse” magyarázza.

„Míg a természet rendje működött, nem voltak ilyen problémák a szúnyogokkal – mondja. – A Duna elterelésével az ökológiai egyensúly felbomlott, az Európa-szerte tapasztalható felmelegedés pedig tovább súlyosbítja a helyzetet. Míg korábban tizenhét fajta szúnyogot figyeltek itt meg, ma több mint húsz fajnál tartunk. A magyar és a szlovák kormány közti megállapodás arról szól, hogy az élőhely fenntartása okán évente egyszer, tavasszal, elárasztják a Duna ágvizeit. Az ár levonulásával veszi kezdetét a mocsári szúnyog és a gyötrőszúnyog rajzása; óriási mennyiségben lepik el a településeket, ami főképp az idegenforgalomra van kihatással. A Szigetközbe ipart nem telepíthetünk, a turizmus nálunk a húzóágazatok egyike, így meg kellett találnunk a szúnyoginvázió elleni védekezés hatékony módját.”

Ha eljön az idő, kisrepülőgépek emelkednek a község légterébe; a céget meghívásos közbeszerzés útján választják ki, egy hektár permetezése körülbelül négy euróba kerül, s egy felszállással mintegy kétezer hektárt lehet „szúnyogtalanítani”. A permetezés huszonöt fok alatt hatásos, a szél sebessége pedig nem haladhatja meg a másodpercenkénti ötméteres sebességet.

„A csallóközi kollégák meghívásának eleget téve a közelmúltban részt vettem egy dunaszerdahelyi találkozón, ahol ismertettem velük a permetezés előnyeit – mondja Tóth István. – Jelen volt egy professzor is, aki megkérdőjelezte ennek hatékonyságát, de az volt az érzésem, nem volt tisztában az új szórási technológiákkal. Pedig az utóbbi években az URV-technológia és az új, olaj bázisú szerek alkalmazásával e téren is jelentős előrelépés történt. A kisgépek, helikopterek pilótáit ma „dzsípíesz”, azaz műholdas navigációs rendszer irányítja a megfelelő helyre, hogy a legszűkebb sáv se maradjon ki a szórásból.”

A végén a politikum

Tóth úrtól tudom meg azt is, hogy Magyarországon állandó pénzforrás áll a „szúnyogok sújtotta” települések rendelkezésére, bár ennek intenzitása változik, az önkormányzatok által hozzátett önrésszel működőképes tőkének bizonyul. A Szigetköz harmincnyolc falva idén ötmillió forintot kapott szúnyogirtásra – nagyjából ugyanannyi önrésszel kiegészítve ebből másfélszer permetezhetik le az érintett falvakat (a védett ártéri erdőkben természetesen tilos a vegyszer alkalmazása). A felvázolt megoldás akár Szlovákiában is alkalmazható lenne – ha a Tisztelt Ház részéről mutatkozna akarat a már említett 543/2002-es természetvédelmi törvény módosítására. Ez persze „csak” politikai akarat kérdése.

A Dunaszerdahelyen zajlott összejövetelen Dunasziget polgármestere a permetező cég nevében felajánlotta, hogy a gép alkalomadtán „átruccanna” a Duna innenső partjára referenciapermetezés céljából, mely alapján a csallóköziek teljesen díjmentesen felmérhetnék annak hatékonyságát. A politikumhoz visszakanyarodva: nem kizárt, hogy az innenső oldalon ezt az ország, valamint szúnyogainak szuverenitása ellen intézett támadásként ítélnék meg. Mert ilyen időket élünk.