Hat év japán hadifogságban

Nemes János a mentőkeréktől jobbra az első ⋌(Képarchívum)
Képarchívum

Egy a hajdani, különleges sorsú elfelejtett párkányiak közül alcímmel jelent meg az a füzet, amely Nemes János életútját mutatja be.

Párkány

Nemes János az S. M. S. Kaiserin Elizabeth hadihajó matrózaként az első világégés idején hat évet töltött japán hadifogságban. A kiadvány korlátozott példányszámban Jozef Slabák szerkesztésében, Juhász Gyula fordításában jelent meg.

Nemes János 21 évesen 1912-ben vonult be négyéves katonai szolgálatra a Császári és Királyi Haditengerészethez. 1913-ban az S. M. S. Kaiserin Elisabeth hadihajó fedélzetén került Csing-taóba, a Sárga-tengeri kikötőbe. A cirkálón 418 fős legénység szolgált, közülük 42 magyar.

A békeszolgálat rövid időn belül váratlan fordulatot vett, és a hajó kulcsszerepet kapott az első világháború távol-keleti hadműveleteiben. Az osztrák–magyar cirkáló kezdetben ugyan megpróbált kimaradni a német–japán konfliktusból, mégis belesodródtak a tíz hétig tartó harcokba. A hajót végül saját legénysége süllyesztette el, mikor kiderült, hogy nem győzhetnek a japán túlerővel szemben. A tengerészek 1914 novemberében japán hadifogságba kerültek. Nemes János hadifogságba esése előtt és alatt is rendszeresen írt leveleket és képeslapokat családjának. A hadifogságban naplót is vezetett. Nemes János versein, levelein és képeslapjain kívül a shidzuokai füzet néhány bejegyzése is bekerült a megjelent könyvecskébe. Azt, hogy Nemes János mennyire féltette ezt a naplót, mi sem bizonyítja jobban, mint a füzet megkímélt állapota, amely több ezer kilométert hánykolódott vízen és szárazon, sokszor nehéz körülmények között.

Nemes János végül 1920-ban – sok más osztrák–magyar hadifogolyhoz hasonlóan – a japán Kifuku Maru hajóval tért vissza családjához és szerelméhez, Mariskához, aki nyolc évig hűségesen várta. A boldogító igent 1921 májusában mondták ki a párkányi templomban. Nemes János két évvel fia születése után, 1925-ben hunyt el.

Címkék 

Ajánló