540 településen mérték fel a kétnyelvűséget

V. KRASZNICA MELITTA

Komárom. Augusztus 31-én zárult az az adatgyűjtő körút, amely során községeink, városaink kétnyelvűségét mérték fel a Diákhálózat aktivistái. A három hónap alatt a 20 aktivista 20 ezer kilométert megtéve 540 olyan településen járt, ahol a magyar lakosok aránya meghaladja a 10 százalékot.

„A KFK projekt ötlete egy éve született, amikor Knut Vollenbaek vezetésével nemzetközi bizottság járt Szlovákiában, amely a Diákhálózattal is tárgyalt – szólt az előzményekről Orosz Örs, a Diákhálózat alelnöke. Úgy éreztük, hiába beszélünk a kétnyelvűség hiányosságairól, ha nem tudjuk azt alátámasztani hiteles adatokkal. Ezért Stubendek Attilával gyorsjelentést készítettük a két Komárom nyelvhasználatáról, majd a Diákhálózat az Ady Endre Diákklubbal közösen 18 településen végzett hasonló vizsgálatot.” Ezt követően kérte fel őket a Fórum Kisebbségkutató Intézet egy egész országra kiterjedő felmérés elkészítésére.

Valamennyi községben egy 74 kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki a polgármesterek, illetve az által megbízott hivatalnokok segítségével. Ezek a kérdések kitértek a helységnevek megjelölésén kívül a közintézmények megnevezésére, a tájékoztató és figyelmeztető táblák, a buszmegállók, a vasútállomások, a kultúrházak felirataira. Az anyakönyvi hivatalban arra voltak kíváncsiak, hányan kérték a vezeték- és keresztnevük magyarosítását, de feltérképezték, hol milyen nyelven folynak az egyházi szertartások, hogyan vezetik a község krónikáját, kétnyelvűek-e a hangosbemondón át elhangzó jelentések stb. A felmérés a versenyszférára nem tért ki. Útjuk során közel húszezer fényképet is készítettek az aktivisták, amelyek felcímkézése folyamatban van. Lefényképezték az összes helységnévtáblát, üdvözlőtáblát, községi hivatalt, falumúzeumot, kultúrházat, vasútállomást, postát, körzeti hivatalt, bíróságot, egészségügyi intézményt, szobrot, kopjafát, emléktáblát és még sorolhatnánk. A képek októberben egy önkéntes segítőnek köszönhetően a Wikipédiára is felkerülnek; a jobb áttekintés érdekében a pozitív példákat zöld, a negatívakat piros ponttal jelölik.

„A három hónapig tartó adatgyűjtői szakasz lezárultával az adatok feldolgozása következik, amelybe a pozsonyi szociológia szakos hallgatók is bekapcsolódnak – mondta Orosz Örs. – Az eredményekről ezt követően lehet érdemben beszélni és levonni a megfelelő következtetéseket. Előzetesen talán csak annyit, hogy vannak települések, ahol a maximális mértékben kihasználják a törvények adta lehetőségeket a kétnyelvűség betartására, míg máshol minimális erőfeszítéssel sokat lehetne javítani a helyzeten. Például kétnyelvű fejléces papír vagy pecsét elkészítése egyszeri ráfordítást igényel csupán. Azt is szomorúan tapasztaltuk, hogy a vasútállomásokon sehol nincsenek magyarul kiírva a helységnevek, és mindössze egy postahivatalt találtunk az egész országban, amelyen magyar megjelölés is van.” Az adatfeldolgozást követően népszerűsítő kampányt terveznek, ahol a pozitív példák felmutatásával igyekeznek másokat is a magyar nyelvhasználat területén meglévő törvényi lehetőségek kihasználására ösztönözni. Orosz Örstől megtudtuk azt is, hogy a mostani projekt ötlete nyomán a kétnyelvűséget népszerűsítő kampányfilmet szeretnének készíteni.