Megélték a földrengést, a fosztogatást, a káoszt

ÚJ SZÓ-INFORMÁCIÓ

A cég két szakembere a fővárosban, Santiago de Chilében, tizenkilenc dolgozó viszont az epicentrumtól alig száz kilométerre, Concepciónban élte meg az utóbbi időszak egyik legerősebb földrengését.

Chiléből Argentínába, Argentínából Németországba

A helyzetet bonyolította, hogy négy különböző helyen laktak az alkalmazottaink a városban, mondta el lapunknak Gabriel Sirotňák marketingigazgató. Az egyes csoportok nem tudták felvenni egymással a kapcsolatot, tulajdonképpen a szlovákiai vezetésen keresztül kommunikáltak az egyes csoportok – mondta Sirotňák. Végül a második napon sikerült elhagyni Concepciónt, az ország biztonságosabb déli részébe utaztak, az argentin határtól mintegy száz kilométerre található Los Sauces városába. További probléma volt, hogy Chilében nincs szlovák nagykövetség, legközelebb Argentínában van. A repülőtér továbbra is használhatatlan, az ígéret ellenére keddtől sem indultak se belföldi, se nemzetközi légi járatok. Úgy döntöttek, Argentínába kell eljutniuk az embereknek. A legközelebb a baricheloi belföldi repülőtér volt, innen Buenos Airesba repültek, majd Frankfurt következett, onnan pedig Budapest. Szerdán, helyi idő szerint délelőtt tizenegy óra körül indultak, és péntek este kilenc után értek haza.

Nem jöhetett haza mindenki

Gabriel Sirotňák elmondta, néhány embernek ott kellett maradnia. Önként jelentkeztek öten-hatan. Végül kilencen maradtak Chilében, nekik kommunikációs, logisztikai feladatai vannak. Az olasz partnerekkel és a chilei beszállítókkal kell tartaniuk a kapcsolatot, emellett az úton lévő szállítmányok fogadásáról kell gondoskodniuk. Jelenleg is két hajó tart Chile partjai felé, a rakományt átmenetileg el kell helyezni, hiszen most megközelíthetetlen az a két hőerőmű, ahol a munkálatok folynak. Gabriel Sirotňák elmondta, több tízmillió eurós beruházásról van szó. A chilei kormánynak kell eldöntenie, az utakat, vagy az energiaellátást állítja-e helyre elsőként, ettől függ a munkálatok újraindításának ütemterve is.

Jégkorong után földrengés

„Most már tudom, mi az a halálfélelem” – mondta a lévai Richard Lecký, aki szintén a hazatérők között volt. A férfi minőségellenőrként dolgozott az építkezésen. Egy órával a Kanada– Szlovákia jégkorongmérkőzés után történt a katasztrófa. A rengések hajnalban kezdődtek, helyi idő szerint fél négykor volt a legerősebb, 8,8-as erősségű földmozgás. Éppen aludtunk, amikor megmozdult minden. Borzasztó volt, nem értettük, mi történik, recsegtek-ropogtak, repedeztek a falak, rettegtünk, hogy beszakad a tető, féltettük az életünket – emlékezett vissza Lecký.

Végtelenül hosszú

három és fél perc

A leghosszabb ideig tartó földmozgás több mint három és fél perces volt. Richard Lecký csoportja, mivel tartottak a szökőártól, és túl alacsonyan voltak a tengerszinthez képest, éjszakára a várostól hatvan kilométerre lévő hegyekbe mentek. Másnap visszautaztak a holmijukért, majd a Chiquayante negyedbe mentek éjszakára. Itt sem sokat aludtak, mivel mintegy kétszáz kiszabadult fegyenc tartotta rettegésben a városrészt. A helyiek barikádokat emeltek, tüzeket gyújtottak, egész éjjel őrködtek. A szlovákiaiak is segítettek a járőrözésben, beálltak a barikádok mögé. Többször fegyverek is eldördültek, a fosztogatást is megélték, nagyon féltek. Az utórengések is nagy ijedelmet okoztak. A tengerparton lakók egy áruház parkolójában húzták meg magukat, rengetegen verődtek ott össze. A szállóban lakó szlovákiai férfit evakuálták, és egy átmeneti táborba került. Három különálló csoport indult el dél felé, mivel egy leszakadt híd, a felgyűrődött utak miatt nem lehetett megközelíteni a város bizonyos részeit. Szinte lehetetlen volt benzint szerezni, ez is nagy gondot okozott. Ezután több mint hatszázötven kilométert kellett megtenniük az Andokon keresztül rozoga mikrobuszokkal, autóbuszokkal. „Ha nem muszáj, nem megyek vissza” – mondta Richard Lecký. (fm)