Százegy százalékra teljesítettek a bősiek

ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS

„A helyszínen tapasztaltak alapján azt mondhatom, hogy Port-au-Prince ma már nem létező főváros – közölte. – A segélyek elosztását nehezíti az is, hogy Haitin nem működik központi kormányzat, mely ezt irányítaná, a segélyszervezetek helyzete így korántsem egyszerű. Éhínség ütötte fel a fejét, az életben maradtak alig tudnak ivóvízhez jutni. A mi munkánk abból állt, hogy fertőtlenítettük a kórházakat, a menekülttáborokat, melyekben százezrek zsúfolódtak össze, míg egy másik csapatunk a romok alatt rekedt emberek felkutatásával és elsősegélynyújtással foglalkozott.”

Három tábori kórházat állított fel a bősi csapat, melyekben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola, valamint a nemzetközi csoportok orvosai vették kezelésbe a földrengés sérültjeit. Culka a hazatérésüket követően azt is elmondta: nem tartja reálisnak, hogy tizenöt nappal a földrengést követően is élő embereket találtak volna a romok alatt.

A kiküldetésben rendőrök is részt vettek; a mentőosztag Pozsonyba történt megérkezését követő sajtótájékoztatón Stanislav Jankovič országos rendőrfőkapitány-helyettes elmondta: jó döntésnek bizonyult a közös csapat összeállítása. „Mentőink vészhelyzet esetén védelmet is tudnak nyújtani a helyszínen dolgozó orvosoknak – fejtette ki –, egy-egy ilyen csapat teljesen önálló tevékenységre képes.”

Vladimír Krčméry, a Szent Erzsébet Főiskola trópusi betegségekkel foglalkozó csoportjának vezetője arról tájékoztatott, hogy öt szlovák orvos maradt Haitin, akiket február 3-án egy másik ötfős csapat vált fel.

„A mentők után most már az egészségügyi szakembereken van a sor, hogy a szigetországban megelőzzék a járványok kialakulását” – közölte.

„Százegy százalékra teljesítettük a küldetésünket – összegezte Culka János –, mivel valamennyi vállalt feladatunknak maximálisan eleget tettünk. Tábori kórházakat emeltünk, fertőtlenítettük a terület egy részét, majd üzembe helyeztünk két víztisztító berendezést. Meglepő volt számomra, hogy a helybéliek nem igazán kapcsolódtak be a mentési munkálatokba, teljes letargia uralkodott el rajtuk. Ez csak azzal magyarázható, hogy ezek az emberek a földrengés során mindenüket elveszítették.” (la)