Mit szól ahhoz, hogy a pedagógusok mégsem lesznek hivatalos, csak védett személyek?

Köles Katalin gimnáziumi tanár, Dunaszerdahely:

Úgy vélem, már az is valamelyest előrelépés, hogy egyáltalán védett személyekké nyilvánítják a tanárokat. Mindenképpen szükség van erre. Velem szerencsére nem történt olyan incidens, hogy egy diák, vagy annak szülője rám támadott volna, de ez nem jelenti azt, hogy nem is történhet meg. A megelőzés miatt talán jobb lenne, ha idővel még szigorodna a törvény, és az ilyen eseteket úgy kezelnék, mint a rendőrök vagy más hivatalos személy elleni támadásokat.

Agh Tímea tanár, Nádszeg:

Kezdő pedagógusként helyeselni tudom a napokban elfogadott törvényt, mely szerint a tanárok csupán védett, de nem hivatalos személyek lesznek. A pedagógus hivatalos személlyé való válásával sem csökkenne az iskolán belüli erőszak. E törvénytervezet elfogadása is csupán az agresszivitás megtorlására helyezte volna a hangsúlyt és a cselekvést kiváltó ok, vagyis a családi érzelemszegény nevelés ismét háttérbe szorult volna. Az iskolai erőszak megszűnését a probléma gyökerének elfojtásában látom, ugyanis az iskola csupán elszenvedője a helytelen családi nevelésnek. A tervezett státusz hátulütőjeként említésre szorul a „gyerekeikkel szemben elfogult szülők” problémája is – a szülők ugyanis kényükre-kedvükre kezdhetnék ki a tanár jó hírét. A törvénytervezet újabb támadási területet biztosított volna a mára már megcsappant presztízsű pedagógustársadalomnak.

Komjáti Attila tanár, Torna:

Ideje volt gondolni azokra a „napszámosokra” is, akik hivatásuk gyakorlása közben nap mint nap ki vannak téve a tévesen értelmezett liberalizmusnak. Üdvözlök minden olyan intézkedést, amely növeli a pedagógusok biztonságát. Ami pedig a hivatalos személy státuszát illeti: ahhoz, hogy véleményt tudjak nyilvánítani, jobban kellene ismernem az ide vonatkozó jogszabályokat. (szt, jéem, mm)