A Szaturnusz új, gigantikus gyűrűjét fedezték fel
MTI-ÖSSZEFOGLALÓ
A felfedezés előtt a csillagászoknak a Szaturnusz 7 fő gyűrűjéről volt tudomásuk, amelyeket betűkkel jelöltek meg (A-tól E-ig). Emellett a bolygónak volt több névtelen, halovány gyűrűje is.
A NASA bolygókutatással foglalkozó részlege, a Jet Propulsion Laboratory (JPL) közlése szerint a gyűrű anyaga olyannyira diffúz, szétszórt, hogy alig-alig tükrözi vissza a látható fényt, ám a Spitzer űrteleszkóp infravörös fényben képes volt észlelni a képződményt.
„Eddig senki sem vizsgálta infravörös fényben a világegyetemnek ezt a szegmensét” – emelte ki Whitney Clavin, a JPL szóvivője. A gyűrűt képező jég- és porrészecskék hőmérséklete igen alacsony, mínusz 193 Celsius fok. A képződmény 27 fokos dőlésszögben helyezkedik el a Szaturnusz fő gyűrűihez képest. A gyűrű legkisebb távolsága a Szaturnusztól 5,95 millió kilométer, a legnagyobb pedig 11,9 millió kilométer.
„A most felfedezett gyűrű olyan nagy, hogy egymilliárd Föld is alig tudná kitölteni” – nyilatkozta a JPL illetékese. A felfedezésről a Nature online kiadásában számolnak be a csillagászok. Mint a tanulmány egyik szerzője, Anne Verbiscer, a University of Virginia asztronómusa rámutatott, szuperóriás gyűrűről van szó.
A Phoebe, a Szaturnusz holdja a gyűrűn belül kering. A tudósok feltételezése szerint belőle származik a gyűrűt alkotó anyag. A csillagászok remélik, hogy a gyűrű vizsgálata segít megfejteni a Szaturnusz másik holdját, a Lapetust övező rejtélyt. A hold egyik oldala ugyanis tündöklően fényes, a másik viszont igen sötét. A most felfedezett gyűrű ugyanabban az irányban forog, mint a Phoebe, míg a Lapetus, a többi gyűrű és a Szaturnusz holdjainak többsége az ellenkező irányban.
A kutatók szerint a külső gyűrűből származó anyag „csapódik le” a Lapetus felszínén. „A csillagászok már régóta feltételezik, hogy van valamilyen kapcsolat a kijjebb lévő Phoebe és a Lapetus felszínén észlelt sötét anyag között. Az új gyűrű meggyőző bizonyítékkal szolgál a kapcsolatra” – hangsúlyozta a tanulmány másik szerzője, Douglas Hamilton, a Marylandi Egyetem asztronómusa.
A Spitzer űrtávcsövet 2003-ban indította útjára a JPL. Az űrtávcső a Földtől 106, 2 millió kilométer távolságban kering a Nap körül.