Az esti mesénél sokkal hatékonyabb a beszélgetés

MTI-ÖSSZEFOGLALÓ

London. Hatékonyabb a gyerekek anyanyelvi fejlődése szempontjából az alvás előtti beszélgetés, mint az esti meseolvasás – vélik amerikai szakemberek. Még ha a kisgyermekek nem is tudnak szavakat formálni, egyszerű válaszaik egy beszélgetésben segítik őket a fejlődésében. A gyerekekre – négyéves korukig – ilyen szempontból a tévénézés nincs sem jó, sem rossz hatással.

A szülők generációk óta olvasnak meséket a gyerekeknek, gyakran csak azért, hogy a kicsik elaludjanak, vagy az érzelmi kötelék kialakításáért. A versenyorientált szülők, akik minél több tanulmányi előnyhöz kívánják juttatni gyermeküket, gyakran körültekintően olyan könyveket választanak, amelyek segítségével a gyerekek hamarabb tanulnak meg beszélni vagy gyorsabban olvasni.

A Kaliforniai Egyetem kutatója, Frederick Zimmerman és munkatársai által végzett kutatás azonban kimutatta, hogy egy jó kis beszélgetés a gyermekkel hatszor hatékonyabb, mint a meseolvasás. A szakemberek 275 olyan családot vizsgáltak, amelyben négyévesnél nem nagyobb gyereket nevelnek. Mérték, mennyit beszélnek hozzájuk a felnőttek, más gyerekek, és mennyi szöveget hallanak a televízióból. Tesztelték ezeknek a gyerekeknek a nyelvi eredményeit, vagyis azt, hogy milyen jól tudtak beszélgetni vagy magukban beszélni.

A beszélgetésnek „kitett” gyerekek eredményei hatszor jobbak voltak, mint azokéi, akiknek meséltek.

Nagyobb szókinccsel rendelkeztek és kevesebb hibát vétettek, valószínűleg azért, mert beszélgetéskor a felnőtt ki tudja javítani a nyelvtani hibákat.

Azok a gyerekek, akik sokat néztek tévét, nem mutattak javulást nyelvi készségeikben, de a közhiedelemmel ellentétben negatív hatásokat sem észleltek náluk.

„Nem elég a gyerekhez beszélni, be kell vonni őket a beszélgetésbe. A gyerekek szeretik hallgatni, amikor a szülők beszélnek hozzájuk, de a gyerekek beszéde akkor fejlődik, ha ők is próbálják kifejezni magukat. Adjunk esélyt nekik, hogy elmondják, mi jár a fejükben, még akkor is, ha csak gügyögnek” – írta Zimmerman a Pediatrics című amerikai folyóiratban.