Ir(t)ójó tábor a kanyargó völgy felett, avagy írtál már hajlított szöveget sík térben?

Fókuszban az írásművészet

A magyarországi Szépírók Társasága május 4–6. között tartotta fiatalok számára az Ir(t)ás (alkotó)Tábor tavaszi bemelegítőjét a mogyoróhegyi erdei iskolában. Helyszíni beszámoló a teljesen új találkozás élményeiről.

Írópalánták köre (Szabó Tibor Benjámin felvétele)

MUCHA ATTILA

Annak, aki először járt ott, ráadásul a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által szervezett Text-túrákon szocializálódott, nem tudhatta, mi lesz. A megoldás mégis egyszerű volt: eleinte kicsit megbújva kellett figyelni a szokásokat, végül egyszerűen csak befogadni a történéseket. Kortárs irodalom, tábor, sztorizgatások. A tanítvány pedig figyel.

Párkányig személyvonattal mentem, aztán biciklin. Szupertechnikámnak hála végig tudtam, merre járok: Dömösnél egy kis pihenő nézni a kanyargó Dunát, Visegrádra érve pár fotó a nevezetességekről, majd haláltusa-harc, fel a hegyre, ami ráadásul Mogyoróból van. Annak étterme után, a nagy kanyar végén jobbra, de még nem a Jurta Tábor, hanem utána az Erdei Iskola.

Előzetes megbeszélések alapján Csilla úgy mondta, nem sokkal dél után érkezik, én már akkor is úgy véltem, délre ott leszek. Ott lettem, ő mégsem, illetve csak később. Igazából gond egy szál sem. Kiterültem a nagy réten, számba fűszálat akasztottam, bámultam az eget. Felhők csorogtak a zöld dombokra, éreztem a völgyben felszívódó víz illatát.

Nem sokkal utána gurulós bőrönd zakatolására lettem figyelmes. Kicsit sem akartam hinni a fülemnek, úgy látszik, vannak még kitartó emberek. Tiszteletem!

Szóval Csilla helyett Dorka lett, nem sokkal utána Zsófi, Dávid, Tamás. Állítólag a többiek egyre jönnek, addig egy aperitif, csakis az ízijér’. Még ott bejelöltük egymást a réten, vissza is igazoltuk. Szeretek új emberekkel találkozni, főleg ha értelmesek.

Négyre összegyűlt a családias társaság, a Fiatal Írók Körének tagjai közül Timi ért még oda. Három mentor: Babiczky Tibor, Csapody Kinga, Szabó Tibor Benjámin, és tizenegy tanonc.

A „Mozogj, turisztikázz egy kicsit, utána kapsz kaját” elv itt is érvényesült, így Keszölcéshez képest ebben semmi újat nem tapasztaltam. Minden másra ott volt a táj, az új környezet, a csípős mondatok. Szabadbölcsész hallgatók közt pedig az embernek jobban oda kell figyelnie, mit mond. A közös esti tábortűz előtt talk-show: pénteken Bartis Attilával, szombaton Király Leventével.

Azt mondták, meg kell tanulni elengedni a szöveget, hagyni külön életet élni, függetleníteni magunktól. Önállóan kell érvényesülnie, és ezt meg kell tudni szerkeszteni. Legvégül könyv lehet belőle, például a Magvetőnél.

Lovak, éji kutyák vittek füstös szobák bejáratáig. Hajnalig tartottak az előző napok. Ilyenkor bensőségesebb a hangulat, megtörténik a lehetetlen. Richter elhagyja a nyári Ir(t)áson kapott sapkát. Remélem, megtalálja valaki, sok értékes autogramot gyűjtött össze a sültjén kívül, belül.

Délelőtt és délután csoportos foglalkozásokon vettünk részt. Itt megvitattuk hozott szövegeinket, felolvastuk a házi feladatot, ötletet kaptunk pár új íráshoz, és itt hallottuk csak az igazi sztorikat. Szabó Tibor Benjámin munkája nem veszett kárba, igyekszem belőle a lehető legtöbbet kamatoztatni. Bizonyítéka, hogy ritkán írok verset, szombat délután mégis sikerült. Atyám!

Vasárnap ebéd után indultam haza. A szürke hétköznapok rohanása mellett rövid szusszanás volt, egészében véve hangulatos hétvégét tudhatok magam mögött. Felfigyeltem pár új technikára, találkoztam pár új szemszöggel, wifit fogtam a réten, fújtuk, rúgtuk a pitypang fehér szöszét. Repülőmmel ismét feljebb szálltam a táj felett, már egyre több erdőség tűnik a szemembe.

Címkék 

Ajánló