Utódok hawaii fényben és árnyékban, felpörgető Arany Glóbusszal

TALLÓSI BÉLA

„Hawaii a boldogság és a szerelem szigete. A turistáknak. Azok, akik ott élnek ugyanúgy keserűség és öröm között töltik napjaikat, mint bárki más a világon. Matt King (George Clooney) eddigi békés hétköznapjait például alaposan összezavarja a sors. Felesége csónakbalesete után magára marad két lányával meg néhány olyan meghökkentő információval, amit addig nem is sejtett élete társáról. Miközben nagyon észnél kellene lennie, hiszen az örökségül rámaradt ősi erdőség eladásáról fog dönteni, kénytelen megküzdenie a szív dolgaival is: a lányaiéval, a rokonaiéval és sajátjával egyaránt.” Ez olvasható az Utódok ajánlójaként, és a film, Alexander Payne rendezése nem is sokkal több, mint amit ebből megtudunk. Ilyesmibe bonyolódunk bele hawaii hangulatvilágításban, fényben és árnyékban, amire ez a pár soros ajánló utal, kicsit mozisítva hatáskeltő részletekkel, s ettől valami olyan föld felett lebegő amerikai (hollywoodi) valóságba visz el a történet, ami nekem itt, közép-európai földön, súlyos tappancsokkal lépegető halandónak nem igazán érinti meg a lelkemet és a szívemet. Távolból vagy felülnézetből tudom szemlélni minden érzelmi vonzatát. Ki tudok maradni belőle – ami nálam ritkaság. De valahogy sehol sem érint meg. Távoliak, legalábbis számomra annak tűnnek az emberi viszonyai. Az én realitásérzetemmel mérve nem egészen tűnnek olyannak, ahogy az általam élt életben – annak mindenféle szociális és társadalmi vonzatát beleértve – megtörténnének. Nem azt mondom, hogy minden hawaii fílinget sűrítsen szürke ködbe a kelet-európai filmekéhez hasonló, lehúzó naturalizmus. Ne! De ebben a műben nagyon ott van a mindent elmaszatoló jópofaság, kedélyesség (bár igaz, hogy vígjátéknak sorolják be / és drámai kategóriában kapott Glóbuszt!). Ettől a kedélyességtől valahogy tétnélküliség érzetem alakult ki. Talán azért, mert hitetlenkedem, hogy mindenki olyan jól szituáltan él a tenger vonzatában. S lehet, hogy az ilyen nagy lábon élő hawaiiaknak, mint az Utódok szereplői, más a lelkialkatuk, és akkor ez mégis egy mindent hitelesen visszaadó nagy film. Így tudom értelmezni ezzel a produktummal kapcsolatban az Arany Glóbuszt meg az Oscar-jelölést. Nem lesöprendő film persze az Utódok. Csak olyan, hogy megnézem, azt jó napot, megyek tovább. Nem mondom, hogy sajnálom rá az időt, de sem érzelmileg, sem szellemileg nem tölt fel úgy, ahogy egy Glóbusszal meg- vagy felpörgetett alkotástól elvárnám. Intelligens munka. Ha viszont valaki azonosulni tud a valóságával, annak csúcsérzés lesz minden kockája. Végül is nincs vele baj. Nagy volumenű projekt, nem volt semmi a látványvilágát anyagilag fedezni. A kómás beteg témája, az elidegenedett rossz lányok apához édesgetése, a nagyszülők unokák közti ellentét felnagyítása, az üzleti machinációk az erdőség körül, amelyek hátterébe szép hawaii paradicsomi illúziókat látunk, el tudja adni magát, díjak fényében még inkább. Végül is ez csak egy mozi! Hawaii!