TOLLVONÁS
777
KULCSÁR FERENC
Az 1960-as években, kassai diákként szokásommá vált, hogy behúzódjak a „kevély, nagy templom”, a gyönyörűséges Szent Erzsébet-székesegyház félhomályába; ott olvastam a megszentelt csendben, magányban – nem zsoltárokat és nem is a Bibliát, hanem Dosztojevszkij Ördögökjét, Tolsztoj Feltámadását, Thomas Mann Faustus doktorát.
Akkor még semmit sem tudtam a dóm névadójáról, II. András leányáról, Erzsébet királylányról, a későbbi Árpádházi Szent Erzsébetről – honnan is tudtam volna, hiszen az azóta már mennyekbe ment, poklokra szállt alma matereimnek a szentekről álmodniuk is tilos volt. Ma már tudom, hogy Erzsébet 1207-ben született Pozsonyban, esetleg Sárospatakon. Négyéves, amikor királyi apja eljegyzi Herman türingiai tartománygróf elsőszülött fiával, majd mérhetetlenül gazdag nászajándék kíséretében útnak is indítják a távoli országba. Tizenöt évesen férjhez megy, de hat év boldog házasság után már özvegy – férje, IV. Lajos a Szentföldre menet életét veszti.
Ura halála után Erzsébet az életét Istennek ajándékozta: mindenét a szegényeknek adta, nappal a nyomorultakat, betegeket ápolta, éjjelente a kövön térdelve imádkozott. Boldogan, mosolyogva hagyta itt a földi létet, amikor Isten 1231-ben magához szólította. Mindössze huszonnégy évet élt. Mégis, halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a katolikus egyház szentjeinek sorába iktatta. 777 évvel ezelőtt.
Ha misztifikálni akarnánk, azt mondanánk, háromszor szent szám alkotja ezt a temérdek időt. De nem tesszük, csupán megállapítjuk: háromnegyed évezrede van egy szentünk, akiről az eltelt századok során legendák, életrajzok, prédikációk, népi imák, verses regék, hitvitázó iratok, hívő és profán értekezések ezrei születtek; akit kezdetben csodák öveztek, Isten angyalai óvtak; később rendíthetetlen hitét, irgalmasságát mondták felfoghatatlan csodának; még később szentkép lett a falon a főúri és polgári otthonokban, a hűséges, jó feleség példájaként… De tudjuk-e, milyen volt valójában? Mit gondolt? Mit akart? Egyáltalán: tudjuk-e, miért lett szent? S főleg: mi az, hogy szent?
Szent elsősorban a mi univerzumunkat teremtő, ezért annál magasabb rendű Teljesség és Ismeret, azaz Isten: az ő titka és fensége. Mégis: a kinyilatkoztatás szerint az ember hivatása az, hogy szent legyen. A szentség tehát csak a Szentből, Istenből áradhat át az univerzumra, s azon belül az emberre: így Istennek az univerzummal s képmásával, az emberrel való kapcsolata is titok és fenség. Mit mondhatunk hát? Talán annyit: Erzsébet a Szeretetben, azaz Istenben részesült, a Szentben, ami által megsemmisült benne az önzés bűne: így történhetett, hogy lemondott rangjáról, vagyonáról, és már az is boldoggá tette, ha egy disznóólban meghúzódva zsoltárokat énekelhetett.
Ennyit tudunk róla. Meg azt – Szigethy Gábor rezignált szavaival szólva –, hogy Erzsébetnek nem volt ugyan ereje megváltoztatni az elviselhetetlen világot, de volt bátorsága hinni Isten mindenhatóságában.