Tradíció és technika
Mogyorósi László költészetének tétje az irodalmi hagyomány megszólítása: versei kísérletek különböző költői beszédmódok, klaszszikus és modern formai megoldások felhasználására. Tradicionális költő abban az értelemben is, hogy az irodalom legáltalánosabb kérdései érdeklik: a szerelemről, a halálról, a szépről, a rútról, a vágyról és a hiányról ír. Ami különleges, az a hagyomány újrateremtésének módja: egy-egy idézetként funkcionáló szóban, szóképben, verssorban képes a magyar költészet teljes korszakait, egy szimbolikus értékű életművet, egy hatástörténeti ívet összefoglalni. Ezzel együtt lehengerlő a nyelv- és formakultúra, amellyel Mogyorósi a legkülönbözőbb kötött formákat, strófaszerkezeteket, többféle nyelvi és mediális regisztert vegyítő szövegeit megvalósítja.
Ezek a megoldások pontosan működnek a harmadik verseskötetben is. Helyenként talán túl sok a technika, talán túlságosan is „helyén van” minden, mintha a József Attila-, Ady-, Petrarca- vagy Horatius-idézetek, utalások, pózok mechanikusan illeszkednének a szövegbe, elrejtve, háttérbe szorítva Mogyorósi László saját hangját, és előfordul, hogy a rím és ritmus kötelmei korlátozzák a szövegalakítást. Többnyire viszont a hagyomány mint egy alig észlelhető „szűrő” jelentkezik, amely árnyalja a kidolgozott képet. Gondolok itt pl. a Toulouse-Lautrec-tematikára és a finoman működő keresztény kódrendszerre. Figyelemre méltóak, új beszédmódot is jeleznek a test, a testi érintkezés leírásai, amelyek egyszerre élnek a későmodern költészet testélményével, valamint a test posztmodern lebontásának tapasztalatával – ez az eljárás nem öncélú, hanem az érzelmek, lelki mozzanatok, a másikhoz való viszony kifejtését célozza (pl. „Ahogy a kabát alól kiesnek / a vágyak fogaskerekei, / az elhasználódó testeknek / úgy villan majd gyűrődése ki.”; „meleg szerveim kihűlnének nélküled”).
Bár az irodalom- és kultúrtörténeti, zenei utalások időnként elidegenítik az olvasót, nem kétséges a „mesterségbeli tudás”, és az sem, hogy Mogyorósi minden kötetében képes valami újat mutatni.
(Mogyorósi László: A szerelem valami más. Napkút, Bp., 2011)
Értékelés: llllllllmm