A Mikszáth-emlékév jegyében

MISLAY EDIT

Mikszáth a 19. század magyar irodalmának meghatározó alakja volt, a regény, a történetmesélés nyelvének megújítója, s a nagy mesélőt a kortárs irodalom több jeles képviselője is büszkén vallja mesterének. Mi pedig büszkén vallhatjuk földinknek, hiszen a mai Szlovákia területén fekvő Szklabonyán látta meg a napvilágot 1847-ben.

A centenáriumi Mikszáth-rendezvényekhez számos programmal csatlakozik a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma (SZMKM) is. Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója megjegyezte: „Az éves programot most már könnyű elmondani. Sokkal nehezebb volt összeállítani, pénzt szerezni rá, és egyeztetni a társszervezőkkel. Múzeumunk a programok előkészítésében szorosan együttműködött a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeummal, a Mikszáth Társasággal és a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezettel.” Kicsit bonyolulttá tette számukra az előkészületeket, hogy az utóbbi intézményben tavaly többször is igazgatóváltás volt, s újra kellett építeni a kapcsolataikat, újratárgyalni a korábban már beindított projekteket. A Mikszáth-centenárium programjainak összehangolásában azonban nagyon sok segítséget kaptak E. Csorba Csillától, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójától. A budapesti intézménnyel évek óta nagyon jó a kapcsolatuk.

Az SZMKM nemcsak magyarországi, hanem hazai intézményekkel – így a Csemadokkal, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével is együttműködött a programok megszervezésében.

A rendezvények sorát a Mikszáth születésnapján, januárban megtartott megemlékezés nyitotta Szklabonyán. Az író szülőfalujában álló emlékház egész évben látogatható, idén Irodalmi délutánok Mikszáth Kálmánnal címmel is tartanak találkozókat.

Jarábik Gabriella reméli, az emlékév kapcsán mind több hazai magyar iskolás látogat el Szklabonyára, hiszen az ott fellelhető emlékek s az állandó kiállítás is hozzájárulhat ahhoz, hogy a mai gyerekek, fiatalok közelebb kerüljenek a „nagy palóc” írásművészetéhez. „Múzeumunknak kiváló munkatársa van a szklabonyai emlékházban Böhm András személyében, rengeteget tud Mikszáthról, érdekes múzeumpedagógiai foglalkozásokat tart, amelyek valódi élményt nyújtanak a gyerekek számára. Ezért sajnálom, hogy a hazai iskolákból kevesen látogatnak el hozzánk. Böhm András egy kis leporellót is összeállított (magyarul és szlovákul is), amelyből megismerhetik az érdeklődők Szklabonya azon helyeit, ahol Mikszáth szívesen időzött.”

„Az SZMKM, valamint a Hagyományok és Értékek Polgári Társulás közös kiadásában jelenik meg a Mikszáth nyomában című kétnyelvű képes kiadvány – folytatja az igazgató asszony –, amely Sipos Szilvia szerkesztésében és kutatásai alapján bejárja Magyarországon és Szlovákiában azokat a helyeket, ahol az író megfordult. Nagyon érdekes segédanyag lehet a magyartanároknak, szeretnénk minden magyar iskolába eljuttatni. Már megjelent a szklabonyai emlékházat bemutató leporellónk is, a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Magyar Irodalmi Emlékházak Országos Szövetségével közös kiadásban. A szklabonyai emlékház állandó kiállításának anyagát is gyarapítottuk: sikerült megszereznünk a Jó palócok 1890-es díszkiadását, melyet a Légrády testvérek kiadóvállalata adott ki, Bihari Sándor, Karlovszky Bertalan, Margittay Tihamér, Neogrády Antal, Roskovics Ignác és Vágó Pál »színnyomatú aquarelljeivel«.”

Az emlékév egyik fontos eseménye lesz az a nemzetközi szimpózium is, amelyet Mikszáth Kálmán – regionalitás és közép-európiaság címmel májusban tartanak Pozsonyban, a múzeum Žižka utcai épületében. „Pozsony mellett azért döntöttünk – magyarázza Jarábik Gabriella –, mert szeretnénk minél több szlovák szakember érdeklődését felkelteni Mikszáth irodalmi és szellemi hagyatéka iránt. A Magyar Írószövetség, a budapesti ELTE, a Szlovák Tudományos Akadémia, a prágai Károly Egyetem és a Varsói Egyetem már jelezte részvételét. A konferencia időpontját egyelőre nem véglegesítettük, olyan dátumot szeretnénk választani, hogy ne fedjék egymást a május végi közös budapesti megemlékezéssel, amely az író halála napjának környékén lesz a Kerepesi temetőben, s amelyen múzeumunk is részt vesz. A szimpózium ugyan főként a szakembereket szólítja meg, de készültünk meglepetéssel a nem szakmabeli látogatók részére is. A szegedi Móra Ferenc Múzeum a segítségünkre sietett, és fölajánlott néhány bútordarabot, egyebek mellett Mikszáth íróasztalát, valamint egyéb személyes tárgyait, amelyet a múzeumban tervezünk kiállítani, s ezek révén visszaidézni a kor hangulatát, a miliőt, melyben az író élt.”

Október végén mutatja be a múzeum Pozsonyban a Tót atyafiak és a Jó palócok szlovák fordítását, amely Slovenskí rodáci és Dobrí Plavci címmel a magyar irodalom avatott ismerője, Karol Wlachovský műfordító tolmácsolásában lát napvilágot. A köteteket Szklabonyán, Selmecbányán, majd november végén Budapesten is bemutatják.

Jarábik Gabriella bízik abban, hogy a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezvényei is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Ady Endre által „legíróbb írónak” nevezett Mikszáth Kálmán az őt megillető figyelem középpontjába kerüljön idén (is), és azok, akik már olvasták, újra elővegyék regényeit, elbeszéléseit, a fiatalabbak pedig felfedezzék maguknak nagy mesélőnk élvezetes írásművészetét.