Szelíd hang és számvetés

KÖVESDI KÁROLY

Amilyen kicsiny, olyan súlyos a kötet, amely a püspök utóbbi években született alkalmi beszédeit, „helyzetjelentéseit”, üzeneteit, gondolatait tartalmazza. Már a címe is szerénységre, ám kitartásra és a küldetés megtartására utal (a könyv címe, Halk és szelíd hang, Illés prófétát idézi, akit az Úr menekülése közben szólított meg). Túl a prófétai hasonlaton, akár jelképesnek is tekinthető, hogy a könyv a Kálvin-évforduló évében, tavaly jelent meg.

Erdélyi Géza két cikluson keresztül, tizenkét évig (1996–2008) volt a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke. Jórészt neki köszönhető, hogy református egyházunkban, ha kissé késve is, de megtörtént az igazi rendszerváltás, és a zaklatott, elnyomásban és félelemben töltött évtizedek után kezdetét vehette az egyház rehabilitációja és épülése. A „teher alatt nő a pálma” költői hasonlat a szerző esetében is érvényes, aki embert próbáló, hatalmas munkát végzett eddigi pályája során. Többek közt erről vallott a dunaszerdahelyi könyvbemutatón, ahol a beszélgetést Koncsol László költő, helytörténész, az egyház tiszteletbeli főgondnoka, s nem utolsósorban jóbarát, vezette. S nemcsak erről: a gyermekkori évektől, a prágai diákévekről, a gömöri kis gyülekezetek szolgálatáról, a pártállami hányattatásról, a betléri Andrássy-könyvtárról (amelyet Erdélyi Géza rendszerezett), szellemi és világi kalandokról, élsportról és családról, szeretetről, nyitottságról és a közösség szolgálatáról.

A Halk és szelíd hang című kötet végén – nem véletlenül – egy számadásnak beillő interjú is helyet kapott, amelyben a püspök egyházának utolsó tíz-tizenöt évéről nyújt mérleget. Amely mérleg lenyűgöző, s arról tanúskodik, hogy a hetven évet nemrég betöltött Erdélyi Géza – profán hasonlattal élve – úttörő munkát végzett a református egyház épüléséért. Hiszen felsorolni is hosszú lenne a gyarapodás eredményeit: a diakóniai központok, oktatási intézmények megnyitása mellett számolatlanul épültek és újultak meg a templomok, parókiák, gyülekezeti otthonok, születtek az új törvények, indult meg a gyülekezeti munka, a lelkészképzés, az evangelizáció, a kántorképzés stb.

A könyvet Kulcsár Ferenc költő, a könyv szerkesztője mutatta be, aki ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: bemutatója több volt, mint szokványos könyvismertető, egyfajta kisesszét olvasott fel – nagy tetszést aratva a közönség soraiban. A közönségről szólva megjegyzendő, hogy a kávéházban egy tűt sem lehetett volna leejteni aznap este. A megjelentek Erdélyi Géza életútján, munkásságán túl hitről, közösségről, nemzetről vallott nézeteiről, egyházáért végzett munkájáról hallhattak. S nem utolsósorban világi pályájáról is, mert köztudott, hogy Erdélyi püspök művészettörténész is egyben, és a Gömör klasszicista építészetével foglalkozó kötete például négy kiadást ért meg napjainkig. S hallhattak a tervekről is, hiszen a szolga sohasem pihen: hozzáfogott emlékiratai megírásához.