2012. február 9. csütörtökMa: Abigél (HU), Zdenko (SK)Holnap: Elvira (HU), Gabriela (SK)« Küldj képeslapot!
Hagyományos rajztechnikával készült mesefilm a februári sláger

Cikk a nyomtatott kiadásból Az álmok valóra válnak...

Cikk küldése ismerősnekCikk nyomtatása

Hol volt, hol nem volt… Az Óperenciás tengeren, s az üveghegyeken is túl, ahol a kurta farkú malac az úr, volt egy király, s annak három lánya. A legkisebbnek egy aranygolyócskája, mely kútba esett. Egy csúnya, kövér béka felhozá néki, a királykisasszony azonban hálátlan! Elszalad.

A csók nem várt eredménnyel jár… (Képarchívum)

KASZÁS DÁVID

Kötelessége elől viszont nem menekülhet, így sírás-rívás közepette eleget tesz annak. Nyúlfarknyi szenvedés után a rusnya állatka daliás királyfivá változik, s még aznap este megtartják a lakodalmat.

A nyelvtudósok, Jakob és Wilhelm Grimm imígyen mesélték. Benedek Elek béka-királykisasszonya csipetnyivel eltér a fentiektől, az eredeti történetben pedig nyoma sincs csóknak, a „nyugati” kultúrában mégis az ajakérintésre szövik a mesét. A csodaszép, hófehér hercegnő megcsókolja a rusnya jószágot, az pedig sudár herceggé változik. Az aktuális Disney-opusban is elcsattan a csók, itt azonban az elvarázsolt trónörökös továbbra is kétéltű marad, a hölgy viszont békává változik!

A kisasszony bájaiban így nem gyönyörködhetünk túl sokat. Pocahontas, az indián hercegnő, Esmeralda, a gyönyörű cigánylány és Lilo, a bájos kreol bőrű kislány után egy csodaszép afroamerikai szereplő bűvöl el bennünket az óriás kivetítőn át. Az ominózus jelenetig. Tianának kuruttyoló sárdagasztóként menekülőre kell fognia békapajtásával. Azt se tudják, hogyan kerültek a slamasztikába. Az egyik pillanatban még a meghiúsult gyerekkori álmai felett kesereg a lány, míg a fiú az őt elvarázsoló sátáni mágus átkának ellenszerét kutatja. A következőben már egy felfordulás kellős közepén találják magukat. Szó szerint sodródnak az eseményekkel, míg útjukat nem keresztezi egy muzsikus alligátor. Louis (nevével a híres dzsessztrombitás előtt tisztelegnek) Odie mama háza felé navigálja őket, bár a topográfia, a geográfia vagy a koreográfia nem az erőssége. Csónakázásuk során új taggal egészül ki a csapatocska, hebehurgya szentjánosbogár erősíti a felállást, aki egy égitestbe szerelmes („Sic itur ad astra”). Az anyóka ellátja őket jó tanácsokkal, így kellő tudással felvértezve térnek vissza a városba, hogy felvegyék a küzdelmet a gonosz erőkkel.

A meseszerkezet a korábbi Disney-műhelyben készültekhez viszonyítva nem mutat gyökeres változást, bár a százszor, ezerszer látott sztereotípiákat sem másolja szolgaian. Forradalmi újítások helyett a régimódi technikához nyúlt vissza a brigád. Pixelhegyekkel és háromdimenziós, színes-szagos megaprodukciókkal ellentétben egy hagyományőrző, klasszikus értékeket közvetítő mesével rukkoltak elő. Korábbi örökzöldek szereplőiből gyúrtak emlékezetes karaktereket, tengernyi utalásokkal fűszerezték az alkotást, s fülbemászó betétdalokkal ízesítették azt. A helyszín a „mély Dél”, New Orleans és környéke, a húszas évek jazzkorszakában.