Kemény tél és nagy érdeklődés

ŠTEFAN VRAŠTIAK

Berlin. A Berlinaléra megérkezve, először a berlini karnevál színes forgatagába botlik az ember: tánc, zene, étel-ital minden mennyiségben, éjszakába nyúló vigadalommal él a német főváros. Fesztiváljának idén erős konkurenciája a vancouveri téli olimpia, de úgy tűnik, a mozilátogatók táborát ez nem „tizedelte meg”. Sőt, a kemény tél sem akadályozza azt, hogy megteljenek a Berlinale kerületi filmszínházai. Tizennyolc éve veszek részt a Berlinalén, de nem emlékszem, hogy a tél ilyen keményen bánt volna Berlinnel.

A filmrajongók nemcsak a vásznon találkozhatnak kedvenceikkel, a Berlinale Palace előtt elhelyezett hatalmas kivetítő révén bárki részt vehet az alkotókkal rendezett sajtótájékoztatókon. Ezek iránt olyan óriási az érdeklődés, hogy például a Martin Scorsesevel szervezett találkozóra zsúfolásig megtelt a terem, sőt sokan be se jutottak. Scorsese a Viharsziget című új filmjét kísérte el a berlini mustrára.

A fesztiválújságot lapozgatva felfigyeltem rá, hogy Hajdu Szabolcs filmjéről, a Magyar Filmszemlén fődíjas Bibliothéque Pascalról ódákat zengnek.

A szemle idején megjelenő angol nyelvű fesztiválújságok közül a Screen című lapban naponta nyolc különböző nemzetiségű neves kritikus értékeli a versenyprogramban bemutatott filmeket. Ők a bemutatott alkotások közül Florin Serban elsőfilmes rendező Eu cand vreau sa fluier, fluier című román–svéd alkotását emelik ki. A film egy börtönből szabadult fiatalember beilleszkedését, szabad életének alakulását követi nyomon.

A fesztiválközönség lelkesen fogadta a nagy kedvencet, Ben Stillert, a népszerű filmsztár a Greenberg című amerikai komédiát kísérte el Berlinbe.