Felálltak a nagy csapatok

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Garas Dezső mellett, aki az idei Magyar Filmszemlét megnyitotta, Jancsó Miklós is ezt állítja, aki nyitófilmjével, az Oda az igazsággal még Daniel Olbrychskit (Andrzej Wajda legendás színészét) is visszacsalogatta magához, hiszen a hetvenes évek első felében, amikor az Égi bárányt, A pacifistát és a Róma új cézárt akar-t forgatta, szilaj csapattag volt nála. Történelmi reflexió a friss Jancsó-mű. Nem történelmi lecke, hiszen úgy szól Mátyás királyról, hogy a neve el sem hangzik benne, csupán reflexió a történelemre, a reneszánsz magyarországi időszakára. Örök emberi mese arról, hogy mindenki király akar lenni, csak azok nem, akik a királyt csinálják. Jancsó sajátos humora azonban itt is felcsillan: „De ők, a királycsinálók is rosszul járnak!” – kommentálja szarkasztikusan.

Rövidebb és olcsóbb az idei szemle, mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti. Egy nappal rövidebb és több millió forinttal olcsóbb. A szemletanács idén csaknem negyven százalékkal kevesebb pénzzel gazdálkodott, mint a múlt évi, jubileumi, 40. rendezvény. A műsoron szereplő 31 játékfilm (16 verseny-, 14 információs és 1 nyitófilm) összköltségvetése sem titok: majdnem 3,7 milliárd forint. Majdnem. Csak összehasonlításként: James Cameron kilenc Oscar-díjra jelölt produkciója, az Avatar teljes költségvetése – a New York Times szerint – csaknem 500 millió dollár. Ijesztő, ugye? Állítólag 230 millió volt a film előállítása, 150 a globális marketing, és a produkció dolgozóit is ki kellett fizetni. Ha jól számolok: 3,7 milliárd forint (az éppen aktuális devizaárfolyam szerint) majdnem 18 millió dollár. Mindössze! Ezért írom le még egyszer: az Avatar 500 millió dollárba került. 500 osztva 18-cal, az hányszor 31 magyar film? Van értelme egyáltalán utánaszámolni?

Nézzük inkább a további tényeket.

Az öttagú zsűriben Török Ferenc (még mindig a Moszkva tér a legjobb filmje!) az egyetlen játékfilmes rendező. Granasztói György történész, Balog Gábor operatőr, feLugossy László képzőművész, Keserű Katalin művészettörténész. Vannak viszont külföldi szakmabeliek. Tudósítók, filmkritikusok, fesztiválszervezők és forgalmazók 29 országból. Cannes, Karlovy Vary, Moszkva, Locarno, San Sebastian és Varsó mustrája az idén is képviselteti magát a hétfő estéig tartó szemlén. A fődíjak mellett akkor adják át az életműdíjakat is. Az idei kiválasztottak között két színész van: Nagy Anna és Dzsoko Roszics. Három legendás alakítását biztosan megidézik Nagy Annának. Ő volt a Ranódi László rendezte Pacsirta Ilonája, a szülei által túl sokáig dédelgetett, csúnya vénkisasszony, az Árvácska kegyetlen Kedvesanyámja és Huszárik Zoltán költői Szindbádjában a Tó tündére. Dzsoko Roszics, a szerb származású bolgár színész 35 éve vendégjátékosa a magyar filmnek. Először Kardos Ferenc hívta meg a Hajdúkba, de forgatott többek között Mészáros Mártával, Jancsó Miklóssal és Deák Krisztinával is. Szerb filmben azonban még egyszer sem játszott. Magyarországon annyiszor dolgozott, hogy a nyelvet is megtanulta. Ha dicsérik, azt mondja: csak kocsmaszinten beszéli a nyelvet, hogy elboldoguljon az ivócimboráival. Ami nem igaz. Mármint az állítás első fele. A második igen. Bírja jól az italt. Főleg a kisüstit.

Zsigmond Dezső Bunkeremberéről a forgatás során semmiféle információ nem szűrődött ki. Ma már tudjuk: az abszurdnak tűnő történetet a való élet szülte. Egy Mátészalka melletti faluban atombunkert épített egy ember. Árpádot mindenki csodabogárnak tartja, de nem ő az őrült, hanem a világ, amely atomháborúval fenyegetőzik. Árpád (Trill Zsolt játssza kiválóan) nagyon népszerű a falubeli nők körében, hitének és megszállottságának köszönhetően mindenki odavan érte. Családi élete mégis szétmegy, felesége gyermekükkel együtt elhagyja. „Érdemes-e tovább élni, ha minden elpusztul?” – kérdezi tőle szeretett Manyikája. Mire Árpád: „Az élet az ötödik halmazállapotban is gyönyörű.” A bunker ma is áll, Árpád élete viszont romokban hever. A világ nem tolerálta őrült ötletét.