2009. október 30. péntek, 19:00
Nem a magyar irodalomban és képzőművészetben ünnepelt, fényűző, sznob, bohém, dekadens kultúr-Párizs jelenik meg Lángh Júlia könyvének lapjain, hanem egy másik: a külvárosi, a hétköznapi, a „hippi” nagyváros, melyet egy, a 68-as szellemiségtől megmámorosodott fiatal magyar nő, egy „kelet-európai lázadó úrilány” szemszögéből látunk. Ez nem az a fajta hippi-lány, amelyikről a 68-as legendárium fest színes (hangos) képeket, vagy akiről rosszindulatú pletykák sutyorogtak, hanem egy kétgyerekes anya, aki nem egykönnyen, nem is mindig könnyed lélekkel teremti elő a betevő falatot a családnak, és rosszabb körülmények között él, mintha Magyarországon maradt volna. Nem valami elit értelmiségi társaság veszi körül, hanem szedett-vedett népség, bohémek, csavargók, hippik, tengődők, hontalanok, ringyes-rongyos életművészek, elszállt figurák…