A holnap sebességének szépsége

TALLÓSI BÉLA

Ahogy a tárlat megnyitója előtt tartott sajtótájékoztatón elhangzott, s amiként tudjuk is, ennek az olasz művészeti mozgalomnak a művészet minden ágában voltak képviselői. (A futurizmusnak orosz változata is kialakult.)

Jóllehet a futurizmust irodalmi irányzatként manifesztálta F. T. Marinetti 1909-ben, ám hamarosan képzőművészek is nekiláttak a futurista kép megalkotásának: a múlt tagadásával (lerombolásával) és a jövő (futuro) víziójának felvázolásával, az irányzat fő elemére, a dinamizmusra alapozva a látványt.

A pozsonyi kiállítás tizenöt valódi gyöngyszemével (ahogy a sajtótájékoztatón minősítették a kiállított rajzokat) is valóban annak a megállapításnak lehet a nyomára lelni, amelyet Marinetti 1909-es futurista programhirdető kiáltványában kijelentett, vagyis: „Megállapítjuk, hogy a világ nagyszerűsége új szépséggel gazdagodott, a sebesség szépségével”. (A Manifesztum a Le Figaro hasábjain látott napvilágot – az oldal másolatát Pozsonyban is kiállították.)

Természetes tehát, hogy elsődlegesen a dinamizmus és a sebességkultusz érhető tetten a Pozsonyban kiállított, művészettörténeti szempontból nagy jelentőségű, dokumentatív alkotásokon is. S az sem véletlen, hogy a tárlat meghívójára Achille Funi Motociclista + case (Motorkerékpáros + házak) című alkotását választották; rajta szemléletesen nyilvánul meg a futurista képzőművészeti ábrázolás domináns alapeleme: a mozgás és a sebesség megragadásának szándéka.

Az az ábrázolási megnyilatkozás, hogy a „teret a mozgás funkciójaként, vagyis a mozgások egymást követő fázisainak egyidejű megjelenítésével kívánták érzékeltetni”. Vagyis – miként Maurizio Scudiero, a tárlat egyik olasz kurátora kifejtette – „a motorost Funi úgy ábrázolja az előtérben, ahogy mi látunk egy motorbiciklist, amikor elhajt mellettünk. Ugyanakkor a háttérben látható épületeknek az a látványa jelenítődik meg a rajzon, amelyet a motoros lát a sebesség módosulásával, száguldás közben.”

Funi motoros képe így válik a mozgás folyamatának, egyben a mozgás által keltett benyomásnak nagyszerű, a futurista ábrázolás alapeszméjét szemléletesen kifejező montázsává.

Az olasz kurátor arra is figyelmeztetett, hogy a látogatók ne hagyják magukat befolyásolni a tárlat mennyiségi jellegével, vagyis hogy terjedelmében nem nagyméretű kiállításról van szó, sem azzal, hogy a képek kis formátumúak. A kollekcióba bekerült tizenöt kép kis mérete abból adódik, hogy papírra készültek. A kurátor elmondása szerint a kamarajelleg szándékos: „a rajzon a művész első gondolatának ereje vizualizálódik, a festmény ezzel szemben inkább reflektív ábrázolási megnyilvánulás” – mondta Maurizio Scudiero. Ugyanakkor azt is elárulta, hogy egy őszre tervezett tárlaton a futurizmus festészeti megnyilvánulásait is lehetőségünk lesz megfigyelni eredeti vásznakon.

A gyorsasággal, a sebességgel, a küzdelem dinamikájával – s miként a Pozsonyban is látható rajzokon megfigyelhető –, a sebesség megragadásának absztrahálásba vetülő kísérleteivel eltolt (jövőbe tolt) időfázisokkal kialakított (montírozott) képet, amely az alkotók szándéka szerint „azt mutatta meg ma, ami majd csak holnap lesz”, a futuristák az élet részévé, a műteremből az utcára kivitt művészetté akarták tenni – hallhattuk a sajtótájékoztatón. S ezáltal (is) több lett, mint múltat és jelent tagadó (mivel már „ma” a „jövőt” mutatták), formaújító kísérlet; a futurizmus az első avantgárd mozgalomként indulhatott el.

A Futurista rajzok (Carte futuriste) – A futurizmus száz éve című vándorkiállítás márciusban indult útjára: Oslóban startolt, majd Monacóban állomásozott. Pozsonyból továbbindulva Varsóban, Hamburgban, Vilniusban emlékeztet a centenáriumra, majd jövő januárban Koppenhágában fejezi be európai útját. A szlovák fővárosba azért is hozták el, hogy – Teresa Triscari, a pozsonyi Olasz Kulturális Intézet igazgatója szavai szerint – megidézze Pozsonynak azt az atmoszféráját, amellyel a húszas években élt, amikor első alkalommal alakult olasz kör a városban.