HARASZTI MÁRIA A DOKUMENTUMFILM SZÜLETÉSÉRŐL
Néhány év óta a szlovák kulturális minisztérium egyik projektje lehetővé teszi, hogy állami támogatással dokumentum-, kisjáték- és játékfilmek szülessenek. Persze elég kevés azon filmek száma, amelyek ilyen módon készülnek, ahhoz képest, hogy mekkora igény lenne rá. Mi, szlovákiai magyarok ugyanis nagyon le vagyunk maradva a múltunk mozgóképes dokumentálásával. Születtek már nálunk nagyon értékes, több díjat nyert dokumentumfilmek is, de ez még mindig kevés ahhoz képest, ami feldolgozásra vár. Napjainkban az információ legfontosabb hordozója a (mozgó)kép. Mivel nálunk egyrészt a televíziós tudósítói hálózat nem olyan fejlett, mint kellene, másrészt a dokumentumfilmes műhelyek sincsenek még úgy kiépülve, amint az a 21. században elvárható lenne, nagyon nagy adósságaink vannak. A mai napig úgy mennek el művészeti és közéletünk kiváló személyiségei, hogy nem készült róluk képi dokumentum. A filmes műhelyek struktúrája jelenleg van kialakulóban, ezen dolgozunk sokan, sokfelé, többféleképpen. A cél az lenne, hogy az embereket és az elképzeléseket valamilyen formában egységesítsük, egyeztessük, hogy képesek legyünk együttműködni és a feltérképezett, feldolgozott anyagot bemutatni, illetve archiválni valahol.
A Szíjjártó Jenőről készült dokumentumfilm is egyfajta „adósságtörlesztés”. Az elmúlt években ugyanis a Median Produkciós iroda vezetőjeként tettem az egyik Szíjjártó-emlékünnepségen egy könnyelmű bejelentést, miszerint tervezek egy dokumentumfilmet az életéről. A terv végül valóra vált, annak köszönhetően, hogy együttműködtünk a Czibula Csaba által vezetett, Vásárúton működő Regnet stúdióval. Több mint huszonnégy órányi anyagot vettünk fel, ebből készült az 59 perces végleges verzió. Megpróbáltuk úgy összeállítani a felvett anyagot, hogy a művész életének minden aspektusára kitérjünk, hogy a megszólalók visszaemlékezéseiből a korról, a művész gyerek- és fiatalkoráról, pályakezdéséről, zeneszerzővé éréséről, művészi munkájáról és a magánemberről is képet kapjon a néző. A dokumentumfilm első bemutatója Budapesten, a Budai Vigadóban volt a 80. Ünnepi Könyvhét keretében, az első hazai bemutató azonban ez a pozsonyi volt. Több televíziónak is átadtam a filmet, egyelőre nem tudom, milyenek a lehetőségek, hogy műsorra tűzi-e valamelyik csatorna vagy sem. (me)