Shakespeare-színész parókában

SZÉL JÁNOS

A Nyugat megedzette. Négy éve, egy vígjáték próbafolyamatának elején állt fel, és ment ki Írországba. Akkori hetei azzal teltek, miképpen oldja meg, hogy mégis maradjon, mondta. Emberileg és szakmailag padlón volt. Hozott egy döntést, és nemsokára Dublinban találta magát. Két hónapig maradt. Hazajött, szabadúszóként két évig újra itthon játszott. Elkészült a Sóska, sült krumpli Olasz Istvánnal és Gál Tamással. Nagy siker volt. Azután megint elment. Angliába.

Egy színész mint mixer egy négycsillagos szállodában. Elég bizarrul hangzik.

Csupán addig, amíg nem vesszük figyelembe, hogy nálunk, a közép-kelet-európai kultúrában még nem annyira divat, hogy az ember színészként más munkát is végezzen. Dartmouthban azt mondták, rendben, színész vagy, de mi a munkád egyébként? Mondtam, hogy ez a hivatásom. Erre ők: értjük, de mi a munkád? Ismerek egy színészt Angliában, aki ápoló is egy kórházban. A színház végig velem volt. Amikor szabadságra jöttem, játszottam a Postás szerepét a kassai Tótékban, és jártam az országot a Temetőskönyv című monodrámával, a szarvasi Cervinus Teátrummal.

Egy év után ismét itthon van. A Komáromi Jókai Színház évadzáró produkciójában, a Primadonnákban Leo Clarkot, a jobb napokat is megélt Shakespeare-színészt alakítja, aki, ha a helyzet úgy kívánja, női jelmezbe bújik.

A szövegkönyvet éppen ebben a kávéházban olvastam. Könnyesre nevettem magam. A pincérnő meg is kérdezte, nincs-e kedvem hangosan olvasni. Jó hangulatú próbafolyamat volt, tele kacagással. Remélem, ennek legalább a töredéke visszaköszön az előadásban.

Milyen volt Méhes László rendezővel dolgozni?

Óriási élmény. Nemcsak azért, mert a kisujjában van a szakma, és színészbarát rendező, lévén maga is színész; hanem a légkör miatt, amit maga körül áraszt, az intelligens humora miatt is. Elképesztően bánik az emberi lélekkel. Nagy iskola volt vele a munka.

Már megy az előadás Komáromban. Mit gondol, a nézők is könnyesre nevetik magukat a Primadonnák poénjain?

Nem a nevetés a cél. Talán izgalmasabb, ha hagyják magukat belesodorni egy történetbe, aztán mosolyra fakadnak, és végig jókedvűen nézik az előadást. Közben heherészhetnek, röhöghetnek, visonghatnak. Minden belefér. Ha sikerül elérnünk egy olyan kedélyállapotot, amit valószínűleg a néző manapság eleve nagyon keres, hiszen nem véletlenül választotta a színház ezt a darabot, biztos, hogy siker lesz.

A szarvasi Cervinus Teátrum Barátunk, René című produkciója hangos siker. Szerencsés csillagzat alatt született az előadás. Milyen érzés Derzsi Györggyel komédiázni?

Úgy érzem, eléggé egy hullámhosszon vagyunk Gyurival, remélem, hogy ez látszik az előadáson. A Barátunk, René régi szívügyem. A darabot már 2000-ben lefordítottuk Fabó Tiborral. Majd újra- fordítottam az ő szövegét is. A csillagok állása idén február végén, március elején lett kedvező. Sikerült tető alá hoznunk az előadást.

Úgy hírlik, művészeti vezető lesz Szarvason.

A leköszönő művészeti vezető kérte, hadd maradjon még. Én pedig maradok szabadúszó színész. Ősztől nincs új munkám. Négy színházi ötletem van. Valamennyi kamaraszínházi előadás lenne. Mert jobban szeretem, ha a néző közel van, és a kamaraszínház minimalizmusa miatt is, ami néha már szinte filmes méreteket ölt, annyira apró rezdüléseket kell eljátszani a színpadon. Ötletek vannak, de a pénz nagy úr. Különösen manapság.

Azt már eldöntötte, hogy itthon marad?

A hivatásom nyelvileg eléggé behatárolt. Nem tudok és nem is akarok mást csinálni. Kint voltam, tanultam, pénzt kerestem. Hazajöttem, és éppen itt az ideje, hogy itthon vessem meg a lábam úgy, ahogy eddig nem sikerült.