Cifrára festett tyúkketrecek elszállt királynője

TALLÓSI BÉLA

A Hannah Montana a televíziós tehetségkutatók közönségszavazásos versenyeinek műfajából kiinduló édes-mázos sztori, amely előbb televíziós sorozatként hódított, majd elkészítették moziváltozatát is. Nincs vele semmi baj, nincs benne erőszak, nem sugároz burjánzási ingereket az agresszivitástöltettel szunnyadó sejtekre. Ellenben belebutít egy kicsit a hamis álmokba, de ha az eltorzított valóságtól, az irreális elemektől függetlenedni tudunk, legalábbis bizonyos távolságtartással tudjuk szemlélni azokat, nem olyan nagy vétek ez a film. A nagyobb bajt és károsodást az okozhatja, ha nézése közben eluralkodik rajtunk a rabszolgalány-szindróma (vagyis a vágy, hogy gyűjtést szervezzünk Isaurának).

Mivelhogy a Hannah Montana filmben nagyon sok a szellemi-lelki útvesztőelem, a hamis illúzió, a megtörténhetetlen megtörténhető, a mesének is sok, s az ábrándba kergető, süllyesztő, ölő perspektíva. Igaz, némi távolságtartással lehet ezt a filmet bájos meséjével, komponált komikumhelyzeteivel görbe tükörnek is felfogni, de ahhoz kell egy kis „paraszti józan ész”. Fel lehet fogni oly módon is, hogy a film a bulvármédia manipuláló aljasságaira figyeltet fel. Lehet ezt úgy is szemlélni, hogy felmérjük belőle: a kiemelő szupersztárság milyen személyiségferdítő ártalmakkal sodorhat magával egy tapasztalatlan személyiséget, aki nem képes megbecsülni a körülményeket. Lehet e mögött a sztori mögött azt is látni, milyen üzleti háttérrel törtet-csörtet át mindenen (minden finom emberin) a szupersztár-mozgalom gépezete. Igen, lehet ezt így is nézni, de hangsúlyozom újfent, ahhoz kell a józan paraszti ész.

Mivel anélkül, s főleg álmokkal meg ábrándokkal eltelve a Hannah Montana egy ragyogó, sziporkázóan bájos lányregénnyé válik festett tyúkketrec-várral, amelynek vonzásában minden megszépül azzal, hogy szép cowboy gúnyában a szőke herceg pejparipán belovagol a kiválasztott szerelmes szívébe.

A tini Miley-t, művésznevén Hannah Montanát (Miley Cyrus) szőke parókával és imázsváltással kivakarták a lóistálló-romantikájú vidéki farmról; koncertről koncertre bolondítja meg a tiniket. Apja szeretné visszahozni elvesztett lányát a földre, ezért magával ráncigálja a nagymama birtokára, hogy bukolikus hegyi környezetben elfelejtesse vele a hamis csillogást. A farmon a trendi dizájnnal Hannah-vá fejlesztett Miley-t gyerekkori barátja várja, az áldott jóságú, tyúkfarmról álmodozó cowboyjá cseperedett Travis. Sok minden történik kettejük között, az ismert dramaturgia szerinti csavarok mentén ívelgetünk, amíg a lány bizonyítja valós érzelmeit. Már-már úgy tűnik, megoldásként beleveszünk a legnagyobb bugyutaságba (ahogy Hannah a pódiumon állva igazi érzelmeiről vall), de aztán mégis túllépünk ezen. Kiderül az illúziórombolásnak ez az otromba formája hatásos eszköz ahhoz, hogy a kedvező vég nagyobbat csattanjon. S csattan is. Isaura felszabadul.

Az alkotók érezték, hogy a Zac Efron filmes karrierjére mellbőséget eresztett tinilány-közönségnek talán nem elég Hannah. Biztosítékként kaptak egy álomherceget Trevis, azaz Lucas Till személyében. Feltűnése egy pillanatra ki is veri a biztosítékot, mivel úgy tűnik, ez a tökéletes romantikus hősre formált Trevis fiú Robert Redford és Brad Pitt számítógépes animált változata. De nem, valóban itt a szőke héroszok utóda: a szálvékony, hirtelenszőke s ebben a filmben valamiféle retro hangulatú megvilágításban fotózott Lucas Till kettejük – talán nem evilági erőkkel vegyített – keveréke. A Hannah Montanával tutin belovagol a nyárba.