Női ruhában a világ

SZÉL JÁNOS

Azért ajánlotta Ken Ludwig bohózatát, mert nem szélsőségesen abszurd helyzetekről van szó, amiket nehezen tudna ízlésesen megcsinálni. Mert kiváló lehetőségeket ad a darab az összes szereplőnek. Méhes László színész, rendező, tanár első komáromi premierjére készül.

Ezek szerint szereti a bulvárdarabokat?

Szeretem, ha a nézők nagyon jól érzik magukat. Általában olyan rendezői felkéréseket kapok, hogy szeresse a néző, sokan jöjjenek, sokszor menjen, ugyanakkor szakmailag vállalható legyen. Miután a sors így hozta, megszerettem ezeket a darabokat.

Ken Ludwig figuráit megtalálta Komáromban?

Mivel színészdarabokról van szó, az alakok olyanok, mint a színészek. Nem úgy íródtak, hogy egy másik ember bőrébe kellene bújniuk. Alkalmasak arra, hogy a színész a saját személyiségére formálja őket, és a szituációkban működjenek.

Ez egy átöltözős bohózat. A két főhős, Tóth Tibor és Benkő Géza milyen primadonnák lesznek?

Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot. Miközben rendkívül szélsőséges helyzet, hogy egy férfi női ruhába bújik és nőként viselkedik, a helyzet logikája a szituáció közben indokol minden egyes gesztust, mondatot, történetet.

Alkotótársaiból egy kis csapat állt össze. Ez az állandó csapata?

Szeretek úgy dolgozni, hogy otthon érzem magam. Ehhez első körben a közvetlen munkatársaim járulnak hozzá, második körben a színészek és a színház. Több mint harminc éve vagyok a pályán. Mindenütt otthon érzem magam, ahol igazi színház van. Komáromban otthon érzem magam. Már a második napom olyan volt, mintha ezer éve itt lettem volna. Olyan emberekkel dolgozom, akikkel egy nyelvet beszélünk, érdekes a személyiségük, jó nézni őket, szeretek beszélgetni velük a művészbejáró melletti dohányzások idején. A közvetlen csapatom tagjaival, Rózsa István díszlettervezővel, Horváth Kata jelmeztervezővel és Kispál Anita koreográfussal már félszavakból értjük egymást. Két megbeszélés után elindulnak, és járják a maguk útját. Eddig ez tökéletesen működött, a végeredmény pedig azt hozta, amit szerettem volna.

Színészként hogyan telt az évadja?

A József Attila Színház stúdiószínházában rendeztem egy Ionesco-darabot, a Különórát, melyben a tanárt játszom. Horváth Csaba rendezte nálunk az Éjjeli menedékhelyet; abban Luka szerepét kaptam. Nagy örömömre az előadást beválogatták a Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába, ahol nagyon pozitív visszhangja volt. A rendezésekkel együtt, tíz hónap alatt, a Primadonnák lesz a hatodik bemutatóm. Nagyon húzós évadom van.

Ráadásul oktat a színművészeti egyetemen.

Számomra a tanítás a legfontosabb. Úgy próbálom tanítani a zenés színészmesterséget, hogy utakat ajánljon, „aha”-élményeket kínáljon. Hogy a diákok rájöjjenek, mi hogyan van szakmailag. Arra törekszem, hogy azokba a diákokba, akik kikerülnek az egyetemről, szakmailag ne lehessen belekötni. Nagyon örülök, hogy két tanítványom, Tar Renáta és Majorfalvi Bálint ősztől a Komáromi Jókai Színházhoz szerződik.

Rendezőként szokott izgulni a premierjei előtt?

A bemutatón komoly feszültség van bennem, mert már nem tudok javítani, nem tudok beleszólni az előadásba, segíteni a színészeknek. Van egy nagyon rossz tulajdonságom. A hibák azonnal megérintenek. Nem is nézem a premiert. Kint sétálok, néha benézek. Nemcsak a nevetés a fontos, hanem a kommunikáció is nézőtér és színpad között. Ha felhőtlen ez a viszony, nem kell, hogy nevessenek. Ám hiába nevetnek, ha ez a párbeszéd valamiért akadozik. Akkor nagyon ideges tudok lenni.