Macskajáték a cseh filmpiacon

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Amikor 1982-ben a Supraphon lemezkiadó vállalat az előadás és a neves szereplőgárda – Dana Medřická, Vlasta Fabianová és a többiek – széles rajongótáborának nagy örömére hanghordozóra tette Örkény István remekművét, a Tyl Színházban (ma Rendi Színház) futó darab már nyolc éve műsoron volt. 1974. február 7-én mutatták be a Nemzeti Színház prózai társulatának épületében. Ekkora sikerszériát nem ért még meg előadás Prágában: négyszázháromszor játszották, és minden egyes alkalommal telt ház előtt, s csak az Orbánnét alakító, zseniális tehetségű Dana Medřická 1983. január 21-én bekövetkezett halála vetett véget e páratlan sikersorozatnak. Az előadás televíziós felvételének DVD-változata most azokat is megörvendezteti, akik – korukból eredően – csupán a legendát ismerik, magát a nagy hírű előadást azonban ez ideig nem láthatták. Azoknak pedig, akik évtizedek óta meghatározó színházi élményként őrzik Székely Gábor prágai vendégrendezését, most egy igazi ereklye kerül a kezükbe, hiszen a karácsonyi piacra megjelentetett DVD fényes emlék a múltból, egy kiváló minőségben megőrzött színházi produkció a hetvenes-nyolcvanas évekből.

Radnóti Zsuzsát, Örkény István feleségét először az előadás színes, szerteágazó háttértörténetéről kérdezem.

„A legősibb pillanat: látogatóba mentünk Szentendrére Vas Istvánékhoz. Felesége, Szántó Piroska és húga, Panni mesélték, hogy mit szoktak játszani, ha nagyon jókedvűek voltak. És meg is mutatták. Ahogy ők mondták: macskáztak. Tüneményes volt a játék: két idősödő asszony egymást kergeti a szobában, s mint két macska, jókat nyávognak. Mi ezen nagyot szórakoztunk Istvánnal, s ő ezt elrakta az agyában. Hogy fel is írta vagy csak megjegyezte, nem tudom, de nem is fontos. Sokkal lényegesebb ugyanis, hogy amikor a hatvanas évek elején felhívták őt a filmgyárból, hogy írjon valamilyen forgatókönyvet, elővette ezt a történetet és megírta. Aztán mégsem kellett a filmgyárnak. Elvetették. Nem tartották különösebben érdekesnek. István azonban elhatározta: ha már ennyit dolgozott rajta, megírja kisregénynek. Így született meg a Macskajáték prózai változata. Mivel a regénynek nagyon szép sikere volt, a színházak is felfigyeltek rá. A Huszonötödik Színház, Gyurkó László vezetésével, akkoriban futotta csúcsformáját. Gyurkó fel is hívta Istvánt, hogy el van ragadtatva a kisregénytől, s szeretné színpadra vinni. István viszont úgy érezte, s ezt közölte is vele, hogy ő nem tudja átírni a művet, mert nem érez benne drámát. Gyurkó azonban nem hagyta annyiban a dolgot. Ő majd csinál belőle valamit, mondta. Nem írt hozzá semmit, de egy kivágásos technikával formát adott a színdarabnak. Amikor István elolvasta, meg volt elégedve vele. De mi legyen a szereposztás? A Huszonötödik Színházban akkoriban csupa fiatal színész dolgozott, s mivel lehetetlen volt kiosztani a szerepeket, elegánsan lezárták az ügyet.”

A folytatás már Szolnokhoz és Székely Gáborhoz kötődik, aki akkoriban állította színpadra Örkény István másik remekét, a Tótékat.

„Megmutatta neki István ezt a félig dráma, félig próza szöveget, Székely Gábor pedig annyira fellelkesedett, hogy el is indult köztük egy nagyon kemény munka. Gábor tanácsait megfogadva István új jeleneteket írt a darabhoz, kihagyott és változtatott, és így született meg aztán a Macskajáték végleges formája, amelyből Szolnokon csodálatos csillagzat alatt remek előadás született. Hegedűs Ágnes játszotta Orbánnét, Koós Olga Gizát, Bodnár Erika Egérkét. Amit István később, a Pesti Színházban bemutatott (és 365 alkalommal játszott) Macskajáték Orbánnéjáról, Sulyok Máriáról írt, hogy egyszerre egy királynő fenségével és egy mosónő közönségességével játszotta a szerepet, az Hegedűs Ágnesre is érvényes volt. Székely Gábor pedig tudta – és ez nagyon fontos a további történet kapcsán, amikor külföldön játsszák a darabot –, hogyan kell megteremteni azt az egyensúlyt, amely István darabjaiban mérhetetlenül fontos. A tragédiának és a komédiának azt az egyedi keverékét, ami nála minden történetben jelen van. Ha egyik oldalra billen az előadás, akkor kevésbé jó bulvárdarabnak tűnik, ha viszont a tragikum felé megy, akkor pedig túl kevés. A kettőnek az egyensúlya kell ahhoz, hogy az előadás igazán nagyszerű legyen. És ezt találta meg Székely Gábor Szolnokon, s ezt vitte aztán tovább Budapestre majd Prágába.”

A prágai Macskajáték sikere rengeteg kaput nyitott Örkény István előtt a világban. Varsóban és Párizsban nem tudták megtartani a szöveg egyensúlyát, sem itt, sem ott nem született nagy erejű előadás, hiszen sem a lengyeleknél, sem a franciáknál nem járt együtt az a bizonyos bűvös hármas, ami a prágai siker együtthatója volt. A jó fordítás, a jó rendezés és a megfelelő színésznő kiválasztása. A Tyl Színház előadását Radnóti Zsuzsa és Örkény István felvételről látta.

„Megrázó élmény volt, de gyönyörűségében megrázó – emlékezik Radnóti Zsuzsa –, Istvánnak pedig nagyon nagy elégtétel. Bizonyítéka annak, hogy külföldön is működik a darab. Nagy ír a fájdalmára, mert ebből tudta, hogy nem a darabbal van baj, miután átlépi az ország határát, hanem csak szerencsés csillagállás kell hozzá, ami Prágában megadatott. Ahol ugyanúgy minden összejött, hasonlóan működött a darab, mint itthon. Ez nagyon nagy boldogság volt számára. Miközben tudta: milyen komoly munkát végzett Székely Gábor. Ugyanis már elkezdték a próbákat Prágában, amikor kiderült, hogy milyen pontatlan fordítást kapott. A színészek nem is igazán értették a szöveget, újra kellett fordítani a darabot. A másik fordító, František Štír aztán hibátlan munkát adott Gábor kezébe. Gyönyörű, apró részletekből áll össze ez a legenda.”

Prágában azóta kétszer is bemutatták a Macskajátékot. Előbb a Vinohrady Színházban, majd a Divadlo na zábradlí vitte színre. Csehországban még tíz városban került közönség elé, Szlovákiában pedig legutóbb Eperjesen állították színpadra. De játszották Kolozsváron, Újvidéken, Szófiában, Szevasztopolban, Lódzban, Bukarestben, Stuttgartban, Weimarban, Berlinben, Frankfurtban, Bochumban, Triesztben, Szentpétervárott, Moszkvában, Bécsben, Ankarában, Ljubljanában, Rómában, Tallinban, Rigában, Vilniusban, Permben, Minszkben, Brüsszelben, Minneapolisban, Torontóban, Washingtonban, New Yorkban, Buffalóban, Clevelandben, Detroitban, Kansas Cityben, Michiganben.

„De a csúcs Prága volt” – állapítja meg Radnóti Zsuzsa.