Életrevaló (fiatal) főiskolás fórum

LAPAJÁNLÓ

Jó idők járnak a fiatalokra, különösen a főiskolásokra és az egyetemistákra. Igaz, szerintem ezeknek mindig is jó volt, most tán csak azért jobb, mert van saját lapjuk, mely csak róluk és nekik szól. Az Alma Mater a sok közül az egyik, az egyik legjobb: a napokban jelent meg idei utolsó száma, mely mi egyébről is szólhatna, mint a karácsonyról. De persze nem csak arról, vagyis vígan forgatható az ünnepek közt és után is. Nekem különösen az első szövege tetszik, ez a hangadó, egyszersmind hangulatteremtő (mármint okos és nosztalgiázó), melyben Lovasné Leczo Enikő napjaink közérzetéről értekezik, megidézve az 1989-es év végi forradalmi atmoszférát, mindazt, amitől korábban összerándult az ember gyomra (katonaság, Jakab-vizsga, a nemzetközi munkásmozgalom története, hogy csak az egyetemistákra vonatkozóakat említsem). Amit még kiemelnék (a 60 éves Új Szón kívül, a napilap főszerkesztőjének szavaival), az a háború utáni Nagy-Britanniáról szóló panoráma (Elek József írása; Churchillel középpontjában), az ügyes Keith Harring-összefoglaló (Recska Máriáé), a Kicsi Hang duó Dódoló című, legújabb lemezét bemutató írás (Farkas Márta tollából), az Almafa rovat, benne két fiatal alkotó figyelemre méltó szövegeivel, Hizsnyai Andráséval és Hangácsi Zsuzsáéval s végül egy terjedelmes interjú, ebben Bodzás Gergely Csémy Szilárddal beszélget. Az ember, különösen ha már jócskán kinőtt a főiskolás és egyetemista korosztályból, meg-megdobogó szívvel olvasgatja ezt a jó fórumot. Illyés egy régi naplójegyzetének bejegyzése jut eszembe, mely szerint „a fiatal ugyanis mégsem mind hal meg. Az öreg azonban valamennyi, könyörtelenül, kivétel nélkül. A fiatalnak van esélye a menekvésre. Az öregnek egy szemernyi sem.” Amit a fentiek értelmében azzal toldanék meg a magam öregsége felől, hogy dehogynem. Egy szemernyi a fiatalokat szemlélőnek is van. (csg)