Lévay Adina rendezővel a Szomorú vasárnap bemutatója előtt – Müller Péter darabja a tragikus sorsú zongorista, Seress Rezső életét meséli el

A láthatatlan láthatóvá válik – szellemek az égi vendéglőben

(Dömötör Ede felvétele)

SZÉL JÁNOS

Seress Rezső élete érdekelte Lévay Adinát, amikor vállalta első zenés darabja, a december 12-én pénteken bemutatásra kerülő Szomorú vasárnap rendezését a Komáromi Jókai Színházban. Seress Rezső tehetséges ember volt, a tehetsége munkálkodott benne, állandóan kereste a helyét a világban. Más életet akart magának. Cirkuszban, színházban kereste, végül a zongora mögött találta meg magát mint zenész.

Müller Péter darabjának története szerint a tragikus sorsú zongorista, a Szomorú vasárnap című világsláger szerzője halála után visszatekint életére, melyet feleségével, Helénnel és Janival, a Kispipa vendéglő pincérével együtt mesél el a közönségnek. Lévay Adina művészeti vezető, a szerző külön engedélyével, másképp rendezte meg a zenés játékot.

Miképp zajlott találkozásuk Müller Péterrel?

Korábban már találkoztunk a Miskolci Nemzeti Színházban egy bemutatón. Most Varga Emese dramaturggal mentünk Budapestre, ott beszéltünk meg találkozót. Müller Péter nagyon kedves és nyitott ember. Beszélgettünk a darabról, arról, hogy egy kicsit másképp szeretném színre vinni, mint ahogy megírta. Az eredeti darab három szereplőre íródott, a mi előadásunkban heten szerepelnek. Az eredeti három főszereplő mellett a Seress életében fontos szerepet játszó alakokat személyesítik meg. A darab lényegéhez nem nyúltam. Megbeszélésünk végén Müller Péter rábólintott a változatunkra. Írásban üzente a társulatnak, hogy „Veletek vagyok!”. Ezt lefénymásoltuk, és a szövegkönyv elejére tettük. Jó ómennel indult a próbafolyamat.

A színházban zajlott felújítási munkák miatt az ipari középiskola aulájában kezdtek próbálni, majd a városi művelődési központ színpada következett. Aztán a színházi stúdió, a színészklub. Össze lehetett fogni a társulatot ennyi helyszínen?

Annak ellenére, hogy ennyi helyen próbáltunk, mindig jó volt a hangulat. Most, hogy visszajöttünk a színházba, a kevés idő miatt kezdtem aggódni, de tudom, csak az segít, ha józanul beosztom az időnket, hogy egy perc se vesszen kárba.

Jó kezekben van az előadás. Gadus Erika tervezte a díszletet és a jelmezeket, Krámer György a koreográfus, Szilassy Nelly a zenei vezető.

Gadus Erikával már félszavakból is értjük egymást. A próbák kezdete előtt azon gondolkodtam, miképp fogom megosztani az időmet másokkal. Azután találkoztam ezekkel a nagyszerű emberekkel, és minden kéltségem elszállt. Krámer Györggyel a Szomorú vasárnap az első közös munkánk. A Szilassy Nellyvel való találkozásnak külön örülök. Fantasztikus, hogy ismerte Seress Rezsőt. Végig a próbák alatt az volt az érzésem, hogy Szilassy Nellyn keresztül karnyújtásnyira van Seress. Jó dolgozni olyan kreatív emberekkel, akik hozzá tudnak tenni a produkcióhoz.

Végtelen fekete térben játszanak a színészek, a díszlet néhány asztal, néhány szék.

Gadus Erikával próbáltunk elképzelni egy égi vendéglőt, ahol a láthatatlan láthatóvá válik, és érzékeltetni a nézőkkel, hogy nem egy valóságos térről van szó. Így alakultak ki a fekete falak, ahol világot lehet teremteni egy fehér krétával.

Fabó Tibor Jászai-díjas színművésznek adta a címszerepet.

Szeretek Fabó Tiborral dolgozni. Úgy érzem, rátermett erre a szerepre. Néha megtörténik, hogy két ember lelke között van átfedés. Ahol meg nincs, Fabó Tibor van olyan remek színész, hogy magáévá tegye Seress Rezső érzelmi világát.

Címkék 

Ajánló