2008. szeptember 29. hétfő, 18:00
SZABÓMIHÁLY GIZELLAMai írásunk rendhagyó abban az értelemben, hogy témája nem valami nyelvi jelenség, hanem egy személy, pontosabban annak születésnapja. Éppen ma 80 éves Jakab István, akit nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen több évtizedes nyelvművelői munkássága mindannyiunk előtt ismert. A mai írás rendhagyó abban az értelemben is, hogy nem „klasszikus” köszöntőről van szó, munkásságáról tudatosan szólunk ebben a rovatban, Jakab István ugyanis több mint félszázada kötelezte el magát a nyelvi ismeretterjesztés mellett, és azóta rendszeresen olvashatjuk nyelvművelő, nyelvi ismeretterjesztő írásait a hazai lapok hasábjain, jelenleg a Vasárnap családi magazinban és a Katedra folyóiratban jelentkezik ilyen írásokkal. Közismertek, szakmai-újságírói körökben közhasználatúak nyelvművelő könyvei: az általa szerkesztett Hogy is mondjuk? kötet (1976), a saját előadásait, írásait tartalmazó kiadványok: a Nyelvünkről – nyelvünkért (1980), a Nyelvünk és mi (1983), a Nyelvi vétségek és kétségek (1987), az Értsünk szót egymással! (1995), a korábbi kötetek válogatott és részben átdolgozott írásait tartalmazó Nyelvünkről – önmagunkért (1998), az Érthetően, alkalomhoz illően (2000). Ezeket a köteteket átnézve láthatjuk, hogy Jakab tanár úr nyelvművelő munkásságában központi helyet foglalnak el a szlovákiai magyar nyelvhasználatot jellemző szlovák kontaktusjelenségek, elsősorban a közvetlen és a közvetett kölcsönszavak…
