Elment egy hiteles legenda

TALLÓSI BÉLA

Népszerű volt, közkedvelt minden korosztályban. Elismerték és szerették a múlt rezsimben, és a változás után is. Emberi nagyságát meg tudta őrizni a letűnt rendszer legsötétebb sűrűjében, s ugyanazzal a tartással, tisztán állhatott a reflektorfénybe az új időkben is.

A hetvenes években magasodott az egész országot megszólító, emblematikus művésszé. Azokban a televíziós játékokban nőtte ki magát színészként, amelyek kitűnő televíziós mesterek műhelyéből kikerült világ- és nemzeti irodalmi adaptációk voltak, s melyeket a Szlovák Televízió hétfő esténként sugárzott.

Olyan kvalitású, olyan mély emberségű s olyan erős embertudattal megáldott művész volt, aki a szocialista alkotók szocialista munkahőseiben is az esendőséget fogta meg – ez tartotta meg őt mindig is a hitelesség mezején, s minden bizonnyal ez mentette meg őt a sallangoktól. Feltehetően ennek a természetességgel felvértezett művészi stílusának volt köszönhető, hogy a szlovák televíziózás és színjátszás oszlopos darabjait vitte a vállán; nagyon sok előadást építettek rá, s nemcsak 89 előtt. Utána is képernyőn maradt, volt helye abban a kevésben, ami televíziós műhelyből kikerülhetett: nemzedékváltó ifjú kollégái mellett „öreg rókaként”, de nem kiöregedve „járta be a csúcsokat” a Hegyi mentőszolgálat című szlovák sorozatban. Milan Šteindler pedig a Mézeskalács torony című mozijába hívta meg, amelyben bizonyíthatta, korunk mindennapjainak figurái között is feltalálja magát a vásznon.

Nemcsak az élő színjátszás, nemcsak a tévés műfajok, a szlovák film is kivételes hellyel jutalmazta és kényeztette. A klasszikusok mellett a kor egyik meghatározó mozgóképes opusa, Oldřich Lipský húsevő „lényéről” szóló, Adela még nem vacsorázott című krimikomédiája is az ő főszereplésével vágott bele egy új műfajba. Ez volt a csehszlovák (ma úgy neveznénk) fantasy film kiinduló mérföldköve. S ugyancsak Lipskývel járta be grófi tartásssal a paródia világát, a Verne-regények ihlette Várkastély a Kárpátokban című kultikus vígjátékban.

Slágerénekesként is éllovas volt: Ľúbim ťa, tak veľmi ako ľúbiť viem… kezdetű, nemzetközi (magyar verzióban is örökzölddé vált) dallal sokáig vezette a szlovák slágerlistákat.

De nem csak – ha szabad ilyet mondani – a könnyedebb műfajokban állta a sarat, az ún. magas művészetet képviselő produkciókba is hívták, hiszen többek között Juraj Jakubiskótól is lehetőséget kapott Ezeréves méh című opusában.

Jelentős elsőségekhez kapcsolódik a neve a színpadon is. Emeljük ki „csupán” az Üvegre festve (Na skle maľované) című, a szlovák teátrumokban a zenés műfajoknak utat törő (folk)musicalt, amelyben 1974-től estéről estére sikerrel formálta meg a legendás „hegyi vitézt”, a „valaškával táncoló” Jánošíkot. Vitathatatlan, kidolgozott alakításának is köszönhető, hogy e népi színezetű előadást évtizedekig tudták műsoron tartani.

S tartotta magát ő is, amíg bírta. Amíg betegsége hagyta. Legenda távozott vele.