Új törvény – új fogalmak – új kifejezések (3)
SZABÓMIHÁLY GIZELLA
Az iskolai végzettséget évtizedekig három szinten tartottuk nyilván: alapfokú, középfokú és felsőfokú végzettségről beszéltünk aszerint, hogy valaki csak alapiskolát, középiskolát vagy főiskolát, egyetemet végzett-e. Amint az előző írásaimban már utaltam rá, a szlovák oktatási kormányzat az új közoktatási törvénnyel a nemzetközi oktatásstatisztikában használt részletesebb felosztást vezette be. Ezzel azonban az egyes szintek megnevezése is megváltozott, s mivel az átvett ún. ISCED-97 osztályozás terminológiája angol nyelvű, a szlovák kifejezéseket a megfelelő angol megnevezések lefordításával alkották meg.
Szintén volt már szó róla, hogy Magyarországon az oktatásstatisztika alkalmazza ugyan ezt a rendszert, a közoktatási törvényben viszont a „hagyományos” megnevezések szerepelnek, vagyis Magyarországon az újabb végzettségi szintek megnevezése legfeljebb csak a statisztikában vagy a kérdéssel foglalkozó szakirodalomban fordul elő. Valószínűleg ezzel függ össze, hogy ezekben a szövegekben is az angol megnevezés lefordításával nevezik meg az adott végzettségi szintet, ennek következtében a magyar és a szlovák megnevezés szerkezete azonos. Jól látható ez az általános alapiskolai képzést követő szintek esetében, amellyel most foglalkozunk. A szlovák közoktatási törvény ebbe a csoportba négyféle képzést és végzettséget sorol.
A legalacsonyabb szintű végzettség az ún. nižšie stredné odborné vzdelanie. A nemzetközi besorolás szerint ez a képzés ISCED 2C szintű, ami azt jelenti, hogy nem minősül középfokú oktatásnak, célja elsősorban valamilyen egyszerű szakma elsajátítása. Ilyen végzettséget szerez például az a diák, aki speciális szakiskolában kétéves szakképző program szerint tanul. Mivel Magyarországon hasonló képzést a szakiskolák nyújtanak, a vonatkozó dokumentumok a szakiskolai végzettség kifejezést használják. Tekintetbe véve azonban egyrészt a többi végzettségi szint magyar nevét, a nižšie stredné odborné vzdelanie kifejezést célszerű volna alsó középfokú szakmai végzettségnek vagy alsó középfokú szakvégzettségnek nevezni. A szakvégzettség szó jóval ritkább előfordulású (ezért kissé szokatlan), mint a megszokott szakmai végzettség szókapcsolat, előnye viszont, hogy az összetett szó választása következtében a terminus rövidebb lesz.
A többi képzés a törvény szerint középfokú képzésnek minősül, így az ISCED 3-as szintnek felelnek meg. Ide a szintén jól ismert három- vagy négyéves szakmunkásképzés, valamint a szakközépiskolai és gimnáziumi oktatás tartozik.
A szakmunkásképzést elvégző diákok végzettségét a törvény így nevezi meg: stredné odborné vzdelanie, a korábban leírtaknak megfelelően magyar megnevezése ez lehetne: középfokú szakmai végzettség vagy középfokú szakvégzettség. A végzettséget igazoló irat – akárcsak az előző, a 2C szint esetén – a výučný list, azaz a szakmunkás-bizonyítvány.
A két utolsó alcsoportba érettségi vizsgával záródó képzések tartoznak, azaz a végzősök felsőbb szinten folytathatják tanulmányaikat. Ezt a két végzettséget a törvény közösen a már ismert és korábban is használt úplné stredné vzdelanie kifejezéssel nevezi meg, ezen belül azonban megkülönböztet úplné stredné všeobecné vzdelanie végzettséget, ami a gimnáziumi végzettségnek és az úplné stredné odborné vzdelanie végzettséget, ami pedig a szakközépiskolai végzettségnek felel meg. A magyarban ezeket így nevezhetjük meg: teljes középfokú általános végzettség és teljes középfokú szakmai végzettség vagy teljes középfokú szakvégzettség. A végzettséget igazoló irat mindkét esetben a maturitné vysvedčenie, azaz az érettségi bizonyítvány.