Elbocsátáskor vagy felmondási idő, vagy végkielégítés

Hatályos az új munkatörvénykönyv

SÁNDOR RENÁTA

Pozsony. Szeptember elsejével módosult a munkatörvénykönyv. Sok a változás, elemzők és főleg a szakszervezetek szerint az új törvény inkább a munkáltatók érdekeit szolgálja, a munkavállalók jogait pedig csorbítja. A munkáltatók viszont úgy vélik, nagyobb lehetőség nyílik a munkahelyteremtésre.

Felmondási idő

Az egyik legfontosabb változás, hogy nem lesz egyszerre végkielegítés és felmondási idő. Visszatér a Dzurinda-kormány alatti gyakorlat: az elbocsátott alkalmazottnak el kell döntenie, a felmondási időre vagy a végkielégítésre tart-e igényt, a kettő együtt már nem lehetséges. Az elbocsátott dolgozó eddig a felmondási idő alatt is kapott fizetést, plusz végkielégítésre is jogosult volt.

Jelentős változás a felmondás hossza is. Eddig az, aki öt évnél kevesebbet dolgozott az adott cégnél, kéthavi felmondási időre volt jogosult, aki hosszabb ideig volt alkalmazott, az háromhavira. Mostantól aki csak egy éve vagy rövidebb ideje dolgozik az adott vállalatnál, egyhavi felmondási időre jogosult, aki 1-5 évet, az kéthavira, az öt év felett dolgozó háromhavira, és aki 10 évnél hosszabb ideig alkalmazottja a cégnek, az akár öthónapos felmondási időre is igényt tarthat.

Túlóra és szabadság

A határozott időre szóló munkaszerződést ezentúl háromszor egymás után lehet meghosszabbítani, de maximálisan egy évre. Kivételt képeznek az egyetemi professzorok, művészek, tudósok, ápolók.

A próbaidő a vezető pozíciókban lévők számára hosszabb lesz, akár fél év is lehet. Az éves túlóra a vezetők számára 550 óra is lehet, az „egyszerű” alkalmazottak számára 400 óra.

Az egészségügyben dolgozókat 50 éves kor felett nem lehet kötelezni túlórára és éjjeli ügyeletre. Más területeken azonban az alkalmazottak ezentúl dolgozhatnak akár két hetet is egyhuzamban éjjeli műszakban.

Az éves szabadság 33 éves kortól automatikusan öt hétre emelkedik, nem kell tehát ledolgozni 15 évet ahhoz, hogy valaki öt hét szabadságra legyen jogosult.

A hároméves gyermekgondozási szabadságot a szülő tetszése szerint eloszthatja öt évre, nem kell egyszerre kitöltenie a három évet, visszamehet dolgozni, s ha úgy dönt, bármikor folytathatja a gyest az öt év alatt. A várandós nőt ezentúl nehezebb lesz elbocsátani – csakis rendkívüli esetben és indoklással, tehát még a próbaidő alatt sem válhat meg tőle a munkaadó.

Címkék 

Ajánló

Az életébe került egy fiatal kambodzsai férfinak, hogy tánc közben véletlenül rálépett egy másik férfi lábára a...

A közel-keleti keresztények elvándorlását fájlalta a szentföldi latin pátriárka feltámadási miséjében, amelyet a...