A vagyoneredetről szóló törvény hihetetlen pofátlanság

LAJOS P. JÁNOS

Az előterjesztők szerint ez a jogszabály hatékony fegyver lehet azok ellen, akik törvénytelenül gazdagodtak meg. Ön miért ellenzi a vagyon eredetéről szóló törvényt és a hozzá kapcsolódó alkotmánymódosítás elfogadását?

Az alkotmánybíróság egyszer már döntött ebben az ügyben, kimondta, hogy a korábban elfogadott, a vagyon eredetéről szóló törvény teljes egészében ellentétes az alkotmánnyal. Tehát nem csak valamelyik része, paragrafusa, hanem az egész törvény. Az alkotmánybíróság 139 oldalon indokolta a döntést, vagyis gyakorlatilag egy könyvet írt róla. Ebben rengeteg érvet sorol fel, amelyek nem csak az adott törvényre vonatkoznak. Már akkor egész sor olyan szabályt mondott ki, mely érvényes a jelenlegi formában előterjesztett jogszabálytervezetekre is.

Vagyis a jelenlegi tervezetek is ellentétesek az alkotmánnyal?

Nincs értelme úgy tenni, mintha minőségileg más törvény lenne akár a kormány, akár Daniel Lipšic javaslata, mindkettő egyformán rossz, sőt, talán Lipšicé a rosszabb. Ugyanolyanok, mint az, amelyről az alkotmánybíróság már kimondta, hogy sérti az alkotmányt. Az egyik alapprobléma tehát az, hogy az előterjesztők semmibe veszik az alkotmánybíróság döntését. Ez teljesen megdöbbentő, mivel ez az ország jogállamnak mondja magát. Gyakran csak fogcsikorgatva, de az alkotmánybíróság döntéseit általában tiszteletben tartják. Ebben az esetben, akárcsak korábban a HZDS-es Gaulieder képviselő mandátumától való megfosztásakor, a parlament arra az álláspontra helyezkedik, hogy az alkotmánybíróság döntése nem érdekli.

A parlament az alkotmányt is módosítani akarja a törvény miatt. Milyen következtetést lehet levonni abból, ha ezt a két tervezetet együtt vizsgáljuk?

Ezeknek a jogszabálytervezeteknek együttes hatását elemezve rettenetes eredményre juthatunk. Jelenleg ugyanis az alkotmány 20. szakasza 1. bekezdésének harmadik mondata kimondja a vagyon öröklését. A kormány alkotmánymódosítási javaslata ehelyett új mondatot fogalmaz meg: „A jogszabályokkal ellentétes módon szerzett vagyon nem élvez védelmet”. Arról egy szóval sem rendelkezik, hogy az eredeti harmadik mondattal mi lesz, hogy az a negyedik helyre kerül, vagy egyszerűen törlődik, erről a javaslat nem rendelkezik. Az alkotmánymódosítás elfogadása tehát elsősorban azt eredményezi, hogy az alkotmányból kiesik az a mondat, amely biztosítja a vagyon öröklését. Ez alapjaiban rázná meg a társadalom jelenlegi működését. Ez nem vicc.

Lehet, hogy ez csak véletlenül kimaradt ki a tervezetből.

Az mindegy, hogy véletlenül vagy sem, ha ezt a módosítást a parlament elfogadja, akkor érvényessé válik, és ha újra módosítani akarják, akkor újra 90 képviselő szavazatára lesz szükség. Ezzel azonban nem ér véget az alkotmánymódosítás, a kormány a 20. szakaszba új bekezdést akar illeszteni, mely lehetővé tenné, hogy a parlament akár minden hónapban új törvényt fogadjon el, amellyel a tulajdonhoz való jogot korlátozná. Ezzel egy modellértékű alap jön létre a vagyon érinthetetlenségének megsemmisítéséhez. Ez nagyon veszélyes szórakozás, olyan, mintha a gyereknek gyufát adnánk a kezébe, gyúlékony anyagokkal raknánk körbe, majd távoznánk, hogy hadd játsszon nyugodtan.

Tehát ez egy gumiparagrafus, melynek alapján bármilyen törvényt el lehet fogadni, ami korlátozná a tulajdonhoz való jogot?

Ez valójában alkotmányos felhatalmazás olyan törvények elfogadására, amelyek a tulajdonhoz való jogot korlátozzák. Elég kijelenteni, hogy a törvény elfogadása elkerülhetetlen a demokratikus társadalom szempontjából, vagy szükséges az állam védelme érdekében, a közrend biztosításához, és megalapozott, az alkotmánnyal összhangban lévő lesz. Például, ha a kamionsofőrök sztrájkolnak, blokkolják a közlekedést az utakon, hajrá, a közrend biztosítása érdekében kobozzuk el kamionjaikat. Az alkotmánnyal összhangban fogadhatnának el olyan jogszabályt, hogy a kamionok az állam tulajdonába kerülnek. Nem csak a jogi alapot kell figyelembe venni, hanem mérlegelni kell azt is, hogy az alkotmány módosítása nem ad-e eszközt ahhoz, hogy a kényelmetlen embereket félreállítsák.

A kormány és Daniel Lipšic is azzal érvel, hogy hasonló törvények léteznek más európai országokban is.

Ezt a remek, demagóg érvet Lipšic úr vette elő, de erről szól az alkotmánybíróság már idézett döntése is. A törvényalkotó szerint felhasználták az olaszországi, hasonló jogi megoldásokból származó tapasztalatokat, és az Angliában és Walesben előkészítés alatt álló hasonló jogszabályokhoz kapcsolódó ismereteket. Ez már maga őrültség, hiszen az, hogy valahol ilyen törvényt készítenek elő, még nem jelenti azt, hogy el is fogadják, és abban a formában. Ezzel szemben az indoklásban nincs semmilyen valós információ arról, hogy mely törvényekből indultak ki, nincs egyetlen idézet sem azokból a törvényekből, amelyeket állítólag felhasználtak a szlovákiai tervezet megalkotásakor. Tehát ez színtiszta demagógia, mivel nem mondják meg, milyen külföldi törvényről van szó, mit tartalmaz az a törvény. Csak annyit állítanak, hogy Olaszországban létezik hasonló törvény – ez szerintem hihetetlen pofátlanság. Az alkotmánybíróság megállapította, hogy hasonló elképzelésen dolgozott az utóbbi időben Moldávia, de a törvényt nem fogadták el, mert tudatosították, milyen veszélyeket rejteget, rájöttek, hogy marhaság.

De akkor milyen módon lehetne megoldani a jogtalanul, bűncselekménnyel szerzett vagyon elkobzását, hiszen valójában ez a cél.

Évek óta állítom, hogy elég lenne alkalmazni, sőt már régen alkalmazni kellett volna a büntetőtörvénykönyvet és az adótörvényeket, és ilyen problémák ma nem lennének. Az érem másik oldala, hogy a vagyon eredetéről szóló törvény elfogadása nem jelenti azt, hogy bármi is megváltozik. Ebben az országban ugyan fogadnak el törvényeket, de azoknak nem szereznek érvényt. Teljesen alaptalan az az optimizmus, hogy minden megoldódik, ha elfogadunk egy ilyen törvényt. Ez a törvény jobb esetben csak arra szolgál majd, hogy két-három kényelmetlen figurával leszámoljanak, és ezzel a történet véget is ér. Ne higgyük azt, hogy akár a hajuk szála is meggörbül azoknak, akik a legnagyobb, kétes eredetű vagyonok felett rendelkeznek.

Tehát az adótörvényekkel vagy a büntetőtörvénykönyvvel megoldható például Vladimír Mečiar vagy Ján Slota vagyonosodásának megvizsgálása?

Ennek a két embernek a helyzetét a média sokat tárgyalta, kérdés, hogy a médiákban lefestett kép mennyire felel meg a valóságnak. E nélkül nem lehet megmondani, hogy felelősségre vonhatóak-e, vagy sem. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Én általában beszélek azokról az esetekről, amikor valakik törvénytelen módon jutnak vagyonhoz. Nem csak Slota és Mečiar vagyonosodásának vizsgálatára kell törvényt hozni, hanem azt kell általában megoldani, hogy a többség által gyanúsnak tartott, törvénytelenségtől bűzlő vagyonosodási ügyek kivizsgálhatóak legyenek.

Milyen módon lehetne cselekvésre bírni az illetékes szerveket?

Azt kell mondjam, a fejétől bűzlik a hal. A kormánynak, mely ilyen törvényjavaslatot készített elő, elsősorban a belügyminisztériumon át a rendőrségre kellene nyomást gyakorolnia, hogy kezdjen vizsgálatot a gyanús ügyekben. Ugyanez vonatkozik az ügyészségre is. Az állami struktúrák ma nem szereznek érvényt megfelelő határozottsággal és következetességgel a törvényeknek. Ugyanazok a struktúrák a vagyon eredetéről szóló törvényt sem fogják megfelelően alkalmazni. Nehogy azt képzeljük, hogy amint elfogadják a jogszabályt, perek százai kezdődnek a kétes vagyonok miatt, és ezek tulajdonosainak komoly problémái lesznek.

Mit eredményez majd, ha mégis elfogadja a parlament ezt a törvényt és a hozzá tartozó alkotmánymódosítást is?

Ez komolyan veszélyeztetné az alapvető emberi és szabadságjogokat. Ennek az államnak alig húsz éves tapasztalata van a jogállamisággal, és nem megfelelő a hozzáállás az alapvető emberi és szabadságjogokhoz. Ennek a törvénynek az elfogadásával a múlthoz közelítenénk. Azt mondjuk, hogy az alapvető emberi jogok nekünk nem olyan fontosak, mivel van itt valamiféle népakarat, aminek mindenáron meg kell felelni. Ez rendkívül veszélyes dolog, annál is inkább, mivel nem egyedi esetről van szó, a kormányfő egyes kijelentései azt bizonyítják, hogy most ez a trend. Visszatérnék a sztrájkoló kamionosok példájához, az alkotmánymódosítás tervezete lehetővé tenné a likvidálásukat. A módosítás és a törvény rengeteg embert érinthet, olyanokat, akik ma biztonságban érzik magukat, mivel úgy vélik, hogy ez a törvény őket nem érinti.