A nyelvtörvény vitájában hamis érvek is elhangzottak

MÓZES SZABOLCS

Hogyan értékeli a szlovák–magyar kapcsolatokat az Európai Parlamentben?

Elsősorban el kell mondani, hogy a szlovák–magyar kapcsolatok az Európai Parlamentben (EP) a 2006-os szlovákiai választások után kezdtek kiéleződni, főként amiatt, mert az MKP nem lett része a kormánykoalíciónak. Ezzel alapvetően megváltozott a magyar képviselők – beleértve a magyarországi fideszes honatyákat is – retorikája. A tavalyi európai parlamenti képviselőválasztás után a helyzet még jobban romlott, mert egyrészt bekerült a Jobbik és megerősödött a Fidesz, másrészt pedig gyengült az MSZP képviselői tábora. A legjobban most, a magyarországi választások előtt éleződik ki a helyzet, amikor várhatóan a Fidesz és a Jobbik képviselői az EP-t a Szlovákia és a szlovák kormány elleni támadásokra fogják kihasználni.

Milyennek látta a nyelvtörvény körüli vitát az Európai Parlamentben, mely tavaly ősszel csúcsosodott ki? Bauer Edit képviselő asszony lapunknak azt mondta, hogy a vitában felszólaló nem magyar és szlovák EP-képviselők kritikus hangot ütöttek meg, de legalábbis egyikük sem értékelte pozitívan a jogszabályt.

A nyelvtörvény körüli európai parlamenti vita általában éjszaka zajlott, a kérdések és válaszok órájában, s ezt is főként a szlovák és magyar nemzetiségű képviselők folytatták. Ezt a parlament honlapján is le lehet ellenőrizni, meg lehet nézni videón. Ez a szlovák és a magyar képviselők közötti szópárbaj volt.

Ön szerint tehát ezt a szlovákokon és magyarokon kívül senki sem vette észre, és nagyobb jelentősége sem volt?

Akármiről lehet vitázni, a párbeszéd híve vagyok, csak azt sajnálom, hogy a nyelvtörvény körüli vitában hamis és téves információk is elhangzottak. Az egyik képviselő például összekeverte Szlovákiát Szerbiával, és a szerb rendőrség által lecsukott magyar szempontjából kritizálta Szlovákiát. Nagyon felfokozott viták voltak ezek, hiányzott a racionalitás.

Kisebbségi ügyekben a szlovák politikusok és EP-képviselők szájából gyakran hangzik el, hogy Szlovákiában átlagon felüli kisebbségi jogok vannak. Nem gondolja, hogy az EP szintjén ez visszás és kínos is: Szlovákiában ezt el lehet „adni“, de Brüsszelben spanyol, olasz, finn vagy belga képviselők is ülnek, és ezekkel az országokkal összehasonlítva a szlovák „átlagon felüliség” nagyon is kérdéses.

Visszatérnék ahhoz, amire korábban utaltam: a vitában érvelni kell. Én a saját argumentációmban – ha a kisebbségi jogokról volt szó – mindig azt hangsúlyoztam, hogy a hazai kisebbségeknek az óvodáktól az alap- és középiskolán keresztül egészen az egyetemig biztosítva van az anyanyelvi oktatás, támogattjuk a kisebbségi kultúrát. Ezek számomra olyan tények, melyek azt mutatják, hogy a kisebbségek jogállása rendezett, a kisebbségi jogok pedig teljes mértékben respektálva vannak. Nem fogadhatom el ellenérvnek azt, amit például Bauer Edit képviselő asszony hozott fel, miszerint a gyermekét a karjaiban hordó anya nem beszélhet magyarul az orvossal. Ha léteznek is releváns érvek, azok a vitában nem hangzottak el.

Gyakran hangzik el szlovák részről az a kritika is, hogy a kisebbségi ügyeket itthon kell elintézni, nem szabad a magyaroknak ezt Brüsszelbe kivinni. Ön szerint mennyire van helye a kisebbségi ügyeknek az európai döntéshozatalban és testületekben?

Sohasem mondtuk, hogy az Európai Parlament plénuma vagy más európai intézmény ne lenne hivatott arra, hogy a kisebbségi jogokról tárgyalhasson, pont fordítva. Az én portfoliómban is az emberi jogok vannak (Flašíková-Beňová az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság tagja – szerk. megj.), és a kisebbségi jogok egyértelműen ide tartoznak. Hangsúlyozni szeretném, hogy sosem a szlovák képviselők voltak azok, akik olyan szópárbajt vagy vitát kezdeményeztek volna, mely a szlovák és a magyar képviselők közötti küzdelemhez vezethetett volna. Egy szlovák képviselő sem nyitott meg ilyen témát az EP-ben, ezek általában a Fidesz vagy egy más uniós ország magyar nemzetiségű honatyái voltak, és ezekben a csörtékben gyakran kitalált és helytelen információkkal vagdalkoztak. Nem mi félünk a párbeszédtől, többször is felajánlottuk Bauer Edit és Mészáros Alajos képviselőknek – vagy a múltban Duka Zólyomi Árpádnak –, hogy ha valamilyen probléma áll elő, beszéljük róla, ha pedig esetleg nem tetszenek az érveink, akkor nyugodtan nyissák meg a plénumban is. Az MKP képviselőinek részéről viszont nem látok hajlandóságot a párbeszédre. Személy szerint ezt nagyon sajnálom, de ez az igazság. Amikor például a Szlovák Rádió restrukturalizálta a frekvenciáit, akkor Bauer Edit mailben fordult hozzám a Pátria rádió frekvenciáinak ügyében, én pedig ennek hatására kértem az illetékes intézményektől a probléma megoldását. Ez szerintem járhatóbb út, mint a plénumban vitázni.

Pár héttel ezelőtt Maroš Šefčovič uniós biztosjelölt EP-bizottsági meghallhatása után lángoltak fel az indulatok. Mit gondolt Robert Fico kormányfő teátrális sajtótájékoztatóját látva, amelyen szlovák–magyar konfliktusként ecsetelte a történteket?

Azt, hogy a Fidesz a biztosok meghallhatását is arra akarja kihasználni, hogy megmutassa, milyen a párt Szlovákiával szembeni politikája. Nem titok, hogy Szájer József (a Fidesz EP-frakcióvezetője – szerk. megj.) korábban úgy nyilatkozott: ha Szlovákia megkapja az Európai Bizottság alelnöki posztját, ez Magyarország vereségével lesz egyenlő. Amikor Šefčovič Ján Figeľ (Szlovákia korábbi uniós biztosa) után vette át a posztot, szintén át kellett esnie a meghallgatásokon, de akkor ezek az érvek nem hangzottak el. Ha Szájer úrnak ilyen információi voltak – az inkriminált kijelentés, melyért kritizálták, jópár évvel ezelőtti –, akkor ezt tavaly is felvethette volna. Úgy vélem, ez az információ az új bizottság tagjainak meghallgatása alkalmával lett „kitalálva“, ami azért is bosszantó, mert Maroš Šefčovič mindig egyértelművé tette nézetét a kisebbségekkel szemben és mindig hajlandó volt az együttműködésre. Tudom, hogy az Európai Néppárton (EPP) belül ezzel kapcsolatban nagyon éles vita alakult ki, és kimondottan Szájer kardoskodott a támadás mellett.

A hazai és brüsszeli megfigyelők szerint viszont ebben az esetben nem szlovák–magyar, hanem szocialista–néppárti vitáról volt szó, melynek fő kiváltó oka a jobboldali bolgár európai uniós jelölt elleni szocialista támadás volt. Fico pedig utólag mindebből szlovák–magyar ügyet kreált.

Én az elejétől fogva szemtanúja voltam ennek a folyamatnak, és nem igaz, hogy az indítóok a bolgár jelölt elleni támadással kapcsolatos bosszú lett volna.

De ez a múltban is mindig így volt, ha az egyik fél kipécézett valakit, akkor a másik oldal is „talált“ magának egy jelöltet.

Ezt csak utólag tálalták úgy, mintha az a jobboldal és baloldal közötti vita lenne. Eredetileg a történet arról szólt, hogy Szájer József mindenáron kritizálni akarta a szlovák jelöltet. Csak utólag próbálta a támadást az EPP úgymond magára vállalni, amikor a roma szervezetek védelmébe vették Šefčovičot. Közöttük voltak a szlovákiai roma szervezetek is. Ha összehasonlítjuk a bolgár Zseleva és a mi jelöltünk elleni támadást, akkor láthatjuk, hogy ez a két eset teljesen összehasonlíthatatlan. Šefčovič ellen kimondottak kitalált érveket hoztak fel. Nagyon örülök annak, hogy a szlovákiai EP-képviselők is segítettek megmagyarázni ezt az ügyet.

Másrészt a Fidesz képviselői öt éve az akkori magyar biztosjelöltet, Kovács Lászlót még keményebben támadták, őket tehát nem lehet azzal gyanúsítani, hogy csak a szlovák jelölteket támadnák.

De most egy más esetről beszélünk, Šefčovič ügyéről. Kovács története a Fidesz és a magyar szocialisták közötti csörte volt.

Fico a Šefčovič elleni támadás után keményen nekiment a szlovák ellenzéknek is, azt mondva, hogy az nem védte meg a szlovák jelöltet és a magyarokkal kollaborál. Közben, mint utólag kiderült, Miroslav Lajčák külügyminiszter kérésére Mikuláš Dzurinda is lobbizott az EPP-ben Šefčovič érdekében. Nem volt ez alattomos húzás Fico részéről, hiszen Šefčovičot sem a szlovák jobboldali EP-képviselők, sem az MKP-sok nem támadták?

Nem tudom, a kormányfőnek milyen információi voltak, lehet, hogy a külügyminiszter erről nem szólt neki (Lajčák Fico mellett ült az idézett sajtótájékoztatón – szerk. megj.). Úgy vélem, ha ez így volt, akkor meg kell köszönni Dzurindának, hogy a szlovák uniós biztos – mert ő a mi biztosunk – ilyen támogatást kapott.

Mielőtt Šefčovič ügyében megszólalt volna Fico, nem értekezett önökkel erről, mint a Smer EP-képviselőivel?

Velünk nem konzultált, de az esetről minden lényeges információt megkapott tőlünk.